A méhek, Kálvin és az anyaszentegyház rendje
A méhek tanítanak. Képesek szúrni is, de gyűjtenek mézet is. Különlegesen szépen rendezett a méhek társadalma. A történelem során gyakorta állították ezt a szépen rendezett társadalmat filozófiai és teológiai vitákban különféle tézisek bizonyítékaként. Egy alkalommal Kálvin is példaként említette a méheket. A katolikus teológus, dr. Johannes Eck, Luther nagy ellenfele – Luther (tisztesség ne essék) nemes egyszerűséggel „Dreck”-nek nevezte – könyvet írt a pápaság védelmében, melyben a pápaság létjogosultsága alátámasztásaképpen épp a méhek rendezett társadalmát hozza fel. Azzal érvel, hogy a méheknek is van királynőjük, a darvaknak is van vezetőjük, s miként a természet rendjében van, akként kell az egyházban is pápának lennie. Kálvin erre felteszi a kérdést: „Természetesen elfogadom a felhozott példát: de vajon a méhek összegyűlnek-e a világ minden tájáról, hogy egyetlen vezért válasszanak?”[1]. Aztán ugyanott így folytatja: „Minden vezér megelégszik a maga méhkasával. Így a darvaknál is minden rajnak megvan a maga vezetője.” Így minden egyháznak megvan a maga vezetése.
1543-ban így ír Kálvin: „Mert az egyházi tisztségeket vagy gyalázatos alku után nyerik el, vagy piszkos csúszás mászással kaparintják meg. Néha kerítésnek vagy hasonló cselekményeknek díjai e hivatalok. Bizony, e téren sokkal erkölcstelenebb üzérkedés folyik, mint bármely világi birtokon!”[2] A kor római katolikus egyházkormányzatán volt mit javítani. Valljuk, reformációra mindig szükség van.
Kálvin kora teológiai, irodalom- és történelemtudományának legkiválóbb ismerői közé tartozott. A méhekről azonban többet is mondhatunk, mint amennyire ő utalt az Institutioban. Bizonyára még nagyobb örömére szolgált volna ez a gondolatpárhuzam, ha a méhek példáját továbbviszi az egyház rendjére vonatkozóan.
Hogyan történik a vezetés a méhcsaládban? Meglepő módon nem az anya vezeti a méhcsaládot. Őt csupán táplálják, melengetik, védelmezik, hogy termékeny petéket rakjon le. Többet azonban nem tehet. Döntéseket nem hoz, az csupán a méhcsalád egybehangolt akaratából történhet.
Amikor egy méhcsalád rajzik, a királynővel együtt az addigi lakóhelyét több tízezernyi méh hagyja el. A rajzás azonban zseniálisan előkészített ütemben és módon történik. Viaszból elkészítik az anya celláját, és petét rak. A méhcsalád rövidesen bizonyosan megtudja, hogy új anyák növekszenek. A meglévő anya ilyenkor alig kap enni. Le kell fogynia, hogy repülni tudjon. A következő napsütéses napon a raj elhagyja a családot. Ezek a fiatal méhek valahol a közelben – pl. fán – szőlőfürt formájú alakzatban összegyülekeznek. Felderítők repülnek ki közülük, akik kifürkészik, hol telepedhetnének le. Ideális hely lehet egy fa odva. A felderítők beszámolnak a kínálatról, s dönteni kell, melyik ajánlatot válasszák. A kommunikáció táncos mozdulatokkal történik. Akinek a táncjeleit legmeggyőzőbbnek ítélik, azt követik új otthonuk felé.
Hogyan történjen tehát az egyház vezetése? Érvelő eszmecserékkel, egyházi közösségekben: presbitériumban, közgyűléseken, zsinati közösségben. Kálvin igyekezete is erre irányult.
Az egyháztörténetben mindig voltak, akik a quasi egyszemélyűvé válható egyházvezetést támadták. Az egykori pataki collaborator,[3] későbbi rektor (1589), a nyugtalan lelkű Szilvásújfalvi Anderko Imre és mások egyházunk vezetéséből hiányolták az érvelő eszmecserét, s a püspöki tiszt eltörlését kezdeményezték. Szilvásújfalvi szándéka (sem) nem sikerült, őt törölték el, a walesi bárdok sorsára jutott…
A méhcsaládban csodálatosan megvan mindenkinek a feladata. Munkaszervezésre is tanítanak minket. A dolgozók széleskörű tevékenységet folytatnak: meghatározott időközönként a sejtet tisztogatják, gondoskodnak a költésről, gondozzák az anyát, táplálják a méheket és tisztogatják őket, ugyancsak meghatározott időközönként pontosan mézet és pollent gyűjtenek, és még sok más funkciót töltenek be. A here funkciója látszólag a semmittevés. Ők biztosítják a termékenységet és a fiasításkor ők tartják optimális hőmérsékleten az utódaikat.
Kálvin genfi egyháza jól szervezett volt, mindenkinek megvolt a helye a szolgálatban. Ezzel még a méhek is elégedettek lehetnének. Felosztotta az egyházban a szolgálati területeket. Négy tisztséget határozott meg: a pásztorit,[4] a tanítóit,[5] a diakónusit[6] és a presbiterit.[7]
1541-ben történt. Ami Porral polgármester súlyosan megbetegedett, Kálvin meglátogatta, és beszélt neki Krisztus kereszthaláláról, feltámadásáról, Isten kegyelméről és az örökéletről. Imádkozott vele. Porral hálás szívvel fogadta a vigasztaló szavakat. Üdvözölte az új rendet, amit Kálvin a genfi egyházban be akart vezetni.
Amikor a polgármester haldoklott, meglátogatta a mindennapos várandós Idelette de Bure, Kálvin felesége is. A polgármester elérzékenyült. Azt mondta, Kálvin és felesége Genfbe jövetele Isten csodálatos tanácsa, hogy az evangéliumot szolgálják. Egy akkor élt ember ajkán ez mindenképpen meglepő megállapítás. Nem volt jellemző, hogy a nem pásztori tiszthez tartozó lelkészfeleség ily módon az evangélium szolgálatába álljon. De az sem, hogy valaki ilyen nyitott szívvel fogadja a szolgálatot. Ráadásul idegennek számított, Vallóniából emigrált. Mit mondott minderre Kálvin? Büszkén és megilletődötten írt a látogatásról barátjának, Farelnek. Hogyan is tehetne másképpen, ennek az érzésnek felel meg jól ismert imádsága: „…bizonyosak lévén afelől, hogy hit által részeseivé lehetünk a te benne [Krisztusban] kijelentett kegyelmednek…”
Dr. Fodor Ferenc (fotó:www.tirek.hu)
[1] Institutio, 4,6.8
[2] Kálvin János, Az egyház megreformálásának szükségességéről, 1543. fordította Ceglédi Sándor, Pápa, 1906. Letöltés 2015. március 13. 14.26: http://mek.oszk.hu/04600/04601/04601.htm#1
[3] A reformáció kezdeti időszakában így hívták azokat a felsőbb éves diákokat, vagy már végzett hallgatókat, akik az alsóbb osztályokba járó diákokat tanították. Zoványi Jenő azt mondja, „kisebb intézetekben segédtanár-féle”. Egyháztörténeti lexikon, Budapest, MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1979, 113.
[4] Institutio, 4,3.4
[5] u.o.
[6] Institutio, 4,3.9
[7] Institutio, 4,3.15