Hírek

A múlt jelene, a jelen emlékezete

– Megemlékezés a tanítványtól –

Szeretett Gyászoló Család!

Szeretett Gyászoló Testvéreim!

Ebben a nehéz órában a múlt meghatározó módon jelenné sűrűsödik, hogy a jelen emlékezetét segítse, sugallja a méltatlan tanítványt megemlékezésében. Itt vannak velünk az emlékek és a jól emlékezés felelőssége, mert ez jelenünket és jövőnket meghatározó.

Dr. Nagy Antal Mihály professzor úr élete az elmúlt negyed évszázadban elválaszthatatlanul összeforrt a Pataki Teológiával és a Pataki Kollégium örökségével. Mindig tanulva tanított, mert ő maga is tanítvány volt, az Úr Jézus tanítványa. Tanítványként jól tudta, hogy milyen sebezhető az emberi élet és ismeret. Sohasem csak tantárgyakat tanított, hanem minket is, a rábízottakat. Az Úr Jézus Krisztus tanítványának lelkületével formált szemléletet. Tette ezt töredékesen és mégis a Teljességet hordozóan. Lenyűgöző és kitörölhetetlen példa marad előttünk Isten Igéjéhez való hűsége, ahogyan a teológia tudományát művelte legfőképpen azért, mert a Szentháromság egy Isten olthatatlan szeretetének a tüze fűtötte ebben is. Generációk egyházi szolgálatra készülését indította el és kísérte törődő szeretettel és imádságos lelkülettel.

Tanáregyénisége elválaszthatatlan volt lelkipásztori személyiségétől és küldetésétől. Azon az istentiszteleten, amelyiken ő végezte a szolgálatot, mindenki ugyanabban az élményben részesült: Isten Igéjének igazsága fénylett saját élethelyzetének példájában. A legtöbb, amit igehirdető szolgálatával munkálhat. Igehirdetése Isten el nem múló Igéje lehetett, mert azt nem csak emberi erőre, hanem  a Szentlélek Isten munkájára építette. Isten Igéjének szolgájaként volt Isten egyházának tanítója.

Isten egyházában élt a Pataki Teológia közösségében is. Jól ismerte múltját, jelenét és azt a reménységet is, amelyet Isten adott egyházának az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. Jól ismerte küldetése okát és célját, és különleges erőt, lelki ajándékokat kapott ahhoz, hogy ezt közöttünk képviselje. Anti bácsi megtartotta egyéni színeit, ugyanakkor egylényegűvé vált a Pataki szellemmel, mert arra a Mennyei hatalomra volt nyitott, amely a pataki örökséget formálja. A pataki örökség pedig a Szentlélek Isten munkájaképpen képes megnyitni a jövőt, amelyben az Üdvözítő Krisztus felé hajlítja az életünket. Megtérésre hív. Mindig tanulni akar. Boldog reménységet és vigasztalást ad, hogy szent élettel tölthessük útjainkat az Örökkévalóhoz. Anti bácsi egész életét áthatotta az örökséghordozásnak ez a felelőssége és képviselete, és így lehetett közöttünk való szolgálata Isten magvetésének a része. Hálás szívvel dicsérjük érte Istent.

Templom és temető most ebben az órában is két irányba kell, hogy figyelmessé tegyen bennünket. Felfelé, a Szentek Szentje felé önmagunkon túlra, és lefelé, a mélységbe, a halál titkába, amely körülvesz bennünket. Jézus Krisztusban ebbe a két irányba nyílt meg az út. A halál hatalmának erődítményei megremegtek. A halál hatalma legyőzetett és megnyílt az út Isten felé.

A templomban, az Isten egyházában a múlt jelene, a jelen emlékezete is az örökkévalóságra mutat. Anti bácsi meghalt, kilépett az időből, de hitünk szerint Krisztusban egyházának élő tagja mindörökké, Isten örök szövetsége szerint és velünk van különösen is akkor, amikor az Istent tiszteljük a szentek közösségében.

Füsti-Molnár Szilveszter

Dr. Nagy Antal Mihály temetésén, Sárospatak, 2016. október 05.

(Fotó: Nagy Károly Zsolt)