A Sárospataki Református Teológiai Akadémia története röviden…

16. század

Sárospatakon az 1530-as években jött létre protestáns iskola, ahol a 16. század végén már komoly gondot fordítottak a teológia tanítására. A teológiát, filozófiát és természettudományos szakokat magasabb szinten a peregrinus diákok néhány szemeszteren át nyugat-európai akadémiákon és egyetemi fakultásokon tanulták.

A 16. sz. végére felerősödött ellenreformáció veszélyeztette az iskolát. Szilárd hitvallásos jellegét, amelyet a teológiai oktatás is táplált, az ellenség gyűlölködő nyilatkozatai is bizonyítják.

17. század

A 17. sz. elejéig a pataki iskola szellemét a protestáns teológiai ortodoxia határozta meg, a század első évtizedeiben a puritanizmus eszméi elérték Patakot is. A nagy erdélyi fejedelmek komoly szerepet szántak a református iskoláknak, ezért Patakot is támogatták.

Az iskola átszervezésére, színvonalának emelésére hívta meg a Rákóczi-ház Comeniust, aki elméleti és gyakorlati pedagógiai tevékenységet folytatott Sárospatakon. Comenius távozása után nem sokkal, II. Rákóczi György és édesanyja Lorántffy Zsuzsanna halálát követően nehéz idők jöttek az iskolára. A Wesselényiről elnevezett szabadságmozgalmunk leverése után, 1671-ben erőszakkal elűzték az iskola népét Patakról. Amikor a Thököly vezette szabadságharcunk győzelmesen haladt előre, s Patakot is elfoglalták a kurucok, Gyulafehérvárról az ifjúság nagy része 1682-ben visszatért az iskola ősi székhelyére. Thököly csillaga hanyatlásával 1687-ben a vármegyei hatóság újra elűzi az iskolát előbb Göncre, majd onnan 1694-ben Kassára. Itt érte a Kollégiumot a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc, amelynek első éveiben költöztek vissza a diákok, miután a fejedelem restituáltatta Patakon a vallásszabadságot. A Rákóczi-szabadságharc bukása után, a 18. században szinte végig veszélyeztette a Kollégium létét a vértelen ellenreformációt gyakorló III. Károly és Mária Terézia uralma.

18-19. század

A 18. sz. folyamán az előző században kialakult keretek között fejlődött tovább az iskola, működött a gimnáziumi és az akadémiai tagozat. A század végén az 1796-os tantervvel bevezetik a tantárgyak többségében a magyar oktatási nyelvet. Ebbe a tantervbe épült be az 1793-ban létesített jogtörténeti tanszék önálló egységként, a jogakadémia későbbi megvalósításának a tervével.

A 19. sz. elején az iskola életét is a nyelvújítási mozgalmak színezték és élénkítették, amelyben mind a tanárok, mind a diákok részt vettek. Az iskola szellemi nívójának emelését szolgálta a nyomda újraindulása. Az 1807-től működő tipográfia ösztönzőleg hatott mind a tanárok, mind a diákok irodalmi munkásságára.

20. század

A trianoni békekötés után az iskola újragondolta identitását, jobban odafigyelt az egyházban kibontakozó, erősödő belmissziói áramlatokra. 1923-ban megszűnt a jogakadémia, hat év múlva az iskola átvette az államtól a Tanítóképző Intézetet. A 30-as években az intézmény épületei megújultak. A II. világháború előszele Patakon is érződött. Ez is erősítette a kollégiumnak azt a törekvését, hogy tovább mélyítse kapcsolatát a Tiszáninneni Református Egyházkerület gyülekezeteivel, és amíg erre lehetőség van, a külföldi testvéregyházakkal.

Az utolsó világháborús tanévet már csak a Teológiai Akadémia kezdte el ősszel, a front közeledése miatt csak januárban folytatódott a tanítás. A 40-es évek végén még tagozatait is szaporította a Kollégium.

Az állam- és párthatalom részéről már a 40-es évek vége felé történtek jelzések a pataki Kollégium felszámolására, majd 1951 és 1952 között fokozatosan, intézményenként ez meg is történt. A Teológiai Akadémia hallgatói Pestre és Debrecenbe iratkoztak át. A Tiszáninneni Egyházkerület Közgyűlése tett még egy kísérletet az újraindításra, de eredménytelenül, sőt a Kerület önállóságát is megszüntették 1957-ig.

1957-től a Tiszáninneni Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei néven működhetett tovább a Kollégium „maradéka” egyházi intézményként, és emlékeztetett megszüntetett anyaintézményének, a Sárospataki Református Kollégiumnak több évszázados valóságára.

Újraindulás

1989 januárjában került bejegyzésre a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány , az újrainduló Kollégium támogatására. 1990. március 21-én aláírták az állam és az egyház közötti megállapodást, melynek eredményeképpen július 1-jén az egyház visszakapta az iskola épületeinek egy részét, s ez év szeptemberétől újraindult a Kollégium Gimnáziuma. Közben elkezdődött a Teológiai Akadémia újjászervezése is. 1991.október elején negyven évi kényszerszünet után 49 hallgatóval folytatta munkáját az Akadémia, államilag elismert hittudományi főiskolaként.

Felemelő az a tudat a hallgatóknak, a professzoroknak, a tanároknak egyaránt, hogy egy 460 éves, gazdag múlttal rendelkező intézményben dolgozhatnak, készülhetnek az előttük álló feladatokra. Az előttünk járt nemzedékek hite, ereje, példája a mai generáció számára is ösztönző. Az intézmény lelkészi szolgálatra képez szakembereket, teológus-lelkész szakon. 1999. szeptemberétől 12 szemeszter a képzési idő. Hallgatóink lehetőséget kapnak arra is, hogy  egy-egy szemesztert külföldi ösztöndíjasként nyugat-európai országok egyetemein tanulhassanak,   párhuzamos képzésben pedig az ország bármely állami egyetemének vagy főiskolájának hallgatói lehetnek.

Iskolánk sajátosságát a fent vázolt története, értékét a magyar művelődéstörténetben és a hitéletben betöltött több évszázados szerepe adja.