A Sárospataki Református Teológiai Akadémia (SRTA) gyakorlati teológiai tanszéke azzal a meggyőződéssel végzi munkáját, hogy a praktikus tudomány a teológia egészének szerves része. Nem tartjuk véletlennek, hogy a teológia nagyjai, Friedrich Schleiermacher és Karl Barth, akik egyébként a legtöbb kérdésben egymást kizáró tanítást fogalmaztak meg, a gyakorlati teológia megítélésében teljesen egybehangzó véleményen voltak. Mindketten úgy vélték, hogy ha a teológia tudományát egy fához hasonlítjuk, akkor e fa lombkoronája a gyakorlati teológia.
Ez a kép jól körülírja tudományszakunk helyét és szolgálatát. A gyakorlati teológia nem létezhet önmagában. Szüksége van a gyökérzetre és a törzsre: ezek a biblikus, rendszeres és históriai tudományok. E tudományok művelése viszont a gyakorlati teológia nélkül gyümölcstelen lenne. A gyakorlati teológia folyamatosan figyelmezteti az egész teológiát igazi rendeltetésére, az ige szolgálatára.
Hat tanegységcsoportra osztva mutatjuk be a tanszékhez tartozó munkaterületeket:
Az első a gyakorlati teológiai alapok tanegységcsoportja, ahová a bevezetés, az ekkléziasztika, illetve az egyházismeret tartozik.
A második a homiletika-liturgika csoport, ide az istentisztelettel, igehirdetéssel kapcsolatos oktatás és gyakorlatok tartoznak.
A harmadik a poimenika-katechetika (és diakónika) csoport, ide a lelkigondozói, hitoktatói (és szeretetszolgálati) munkára felkészítő tantárgyakat és gyakorlataikat soroljuk. Az új szakok elindulásával e tanegységcsoport munkaterülete bővült leginkább.
A negyedik a missziológia-gyülekezetépítés tanegységcsoport. Ebbe az egységbe olyan tantárgyak és gyakorlatok kerültek, amelyek az egyház küldetését és a lelkipásztor gyülekezet-szervezői szolgálatát írják körül.
Az ötödik az egyházi ének és zene tanegységcsoportja, ahol az éneklési és énekvezetési ismeretek és készségek (harmónium- és orgonajáték) fejlesztése történik.
A hatodik egységet a magyar nyelvi képzés tárgyai adják, itt a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség szintre hozása és fejlesztése a feladat.