EGYHÁZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK
1. A szakirányú továbbképzési szak megnevezése: egyházi kommunikáció
2. A szakképzettség oklevélben szereplő megnevezése: egyházi kommunikációs szakreferens
3. Képzési terület: hitéleti
4. A felvétel feltétele: Az egyházi kommunikáció szakirányú továbbképzésre az vehető fel, aki alapképzésben (illetve korábbi főiskolai képzésben) szerzett diplomával rendelkezik.
5. Képzési idő félévekben: 4 félév
6. A szakképzettség megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma: 120
7. A képzés során elsajátítandó kompetenciák, tudáselemek, megszerezhető ismeretek, személyes adottságok, a szakképzettség alkalmazása konkrét környezetben, tevékenység- rendszerben:
A szakirányú továbbképzés célja olyan vallási közösségeknél, egyházaknál, vallással foglalkozó civil, kormányzati vagy önkormányzati szervezeteknél, a tömegtájékoztatásban részt vevő intéz- ményeknél, szerkesztőségeknél, kommunikációt oktató alap- és középfokú intézményeknél, egyéb, kommunikációval foglalkozó szervezeteknél, vállalkozásoknál dolgozó szakemberek kép- zése, akik széles spektrumú ismeretekkel és kompetenciákkal rendelkeznek a keresztény intéz- mények társadalom egészében elfoglalt hitéleti, funkcionális, közéleti, kulturális, politikai és gazdasági pozíciójával kapcsolatban. Tudásukat így az egyházakkal kapcsolatos belső és külső kommunikációs folyamatokban akár, mint szoros értelemben vett szakértők: elemzők, tanács- adók, hatósági szakemberek, akár pedig, mint a kommunikációt aktívan művelő szóvivők, újság- írók, szerkesztők kamatoztathatják. A képzés különösen alkalmas a hitéleti tevékenységet aktívan gyakorló lelkészek, asszisztensek, intézményi munkatársak, közösségvezetők széleskörű és gya- korlati kommunikációs készségeinek professzionalizálására.
A hallgatók a megalapozott társadalom- és kultúratudományi, illetve nyelvi kompetenciákra építő képzési folyamat eredményeképp mind az írásos, mind a szóbeli, mind, pedig az új média eszköz- tárából felépülő kommunikációs folyamatok adekvát, szakértői szintű résztvevői lehetnek. Így későbbi, mindennapi munkájuk során alkalmassá válnak a szakmai szituációkban jellemző műfa- jú kommunikációs produktumok helyes értelmezésére és létrehozására – az adott írott és/vagy audiovizuális környezetben. Emellett képessé válnak a szakmai rendszerben szükséges nyelvi készségek szakértői szintű alkalmazására.
a. A szakirányú továbbképzésen végzettek ismerik:
1. a kereszténységgel, mint dinamikus szellem- és eszmetörténeti dimenziókkal rendelkező, komplex társadalmi rendszerrel kapcsolatos alapvető ismereteket, elsősorban a jelen globá- lis kontextusában;
2. a kereszténység, mint komplex hitrendszer struktúrájának, kinyilatkoztatásának alapjait és az erre épülő, ún. keresztény etika alapelveit, az ezzel kapcsolatos külső és belső magatar- tásmintákat;
3. a kommunikáció elméleti és gyakorlati kérdésit, a kommunikáció pszichológiájának alapve- tő összefüggéseit;
4. tömegtájékoztatás elméletével és gyakorlatával kapcsolatos alapvető összefüggéseket; 5. a szakrális kommunikációval kapcsolatos elméleti ismereteket;
6. a gyakorlati kommunikáció műfaji, médiaelemzési ismereteit;
7. a média gyakorlatával kapcsolatos alapvető jogi ismereteket, kérdéseket;
8. a média gyakorlatával kapcsolatos alapvető etikai kérdéseket, összefüggéseket;
9. az egyházakkal kapcsolatos média magyarországi és uniós sajátosságait;
10. a Magyar Köztársaság egyházakkal kapcsolatos jogi szabályzását és az egyházakkal, vallá-
si intézményekkel kapcsolatos uniós irányelveket;
11. az egyházak, vallási intézmények politikai részvételével, egyéb politikával kapcsolatba
hozható jelenségeivel kapcsolatos trendeket, ismereteket
b. A szakirányú továbbképzésen végzettek alkalmasak:
1. a vallási intézményekkel, egyházakkal kapcsolatos politikai folyamatok, illetve az azokat befolyásoló komplex gazdasági és társadalmi tényezők értékelésére, elemzésére;
2. a vallási intézményekkel, egyházakkal, specifikusan, pedig a kereszténységgel kapcsolatos közéleti, politikai folyamatok teljes spektrumú média-kontextusban adekvát, közérthető elemzésére, annak – adott műfaji elvárásoknak megfelelő igényességgel megvalósított – publikálására;
2. a kereszténységet érintő közéleti, politikai folyamatokat meghatározó szakmai, gazdasági és jogi szabályozással kapcsolatos ismeretek készségszintű alkalmazására;
3. a médianyilvánossággal kapcsolatos legszélesebb körű társadalmi igényeket kielégítő egy- házi szakújságírói, és/vagy szóvivői, médiareferensi tevékenység hatékony ellátásához szükséges írott és/vagy audiovizuális kommunikációs ismeretek adaptálására;
4. a vallási, egyházi tematikával rendelkező médiatermékek stílusjegyeinek ismeretében, az egyéni stílus és az őt alkalmazó média speciális szakmai követelményeinek összeegyezteté- sére;
5. a kereszténységgel kapcsolatos új társadalmi és kulturális, valamint hitéleti jellegű jelensé- gek dinamikus interpretációjára, feldolgozására, az ezekkel kapcsolatos információk adap- tálására;
6. a saját és az idegen kultúra összevetésére, az esetlegesen felmerülő kulturális közvetítő sze- rep betöltésére, és esetleges interkulturális konfliktushelyzetek kezelésére;
7. a gyakorlati teológia módszertani ismérvei alapján vizsgált, vallásokkal, kulturális trendek- kel kapcsolatos témakörök tudományos szintű művelésére, azok adekvát közvetítésére a középfokú és a felsőoktatás különböző színterein; a kultúra más területein (ismeretterjesz- tés, közművelődés, írott és elektronikus sajtó, média, stb.);
8. a közélet teljes spektrumán megfogalmazódó, kereszténységgel, annak intézményeivel, egyházakkal és más, vallási intézményekkel kapcsolatos lokális, regionális, nemzeti vagy uniós szintű döntési folyamatok nyomon követésére, előkészítésére, elemzésére, vélemé- nyezésére és megalapozására;
9. a közbeszéd és a közélet színterén az egyházakkal, vallási intézményekkel, vallási kisebb- ségekkel kapcsolatos kérdések – kellő szakismerettel, árnyaltsággal és hozzáértéssel – való kezelésére;
10. egyház, egyházak, vallási intézmények, közösségek rövid távú és stratégiai ívű kommuni- kációs működésének tervezésére, a tervezett programok kivitelezésére;
11. egyházi, vallási vezetők, vezetői testületek szakértői és tanácsadói szintű kommunikációs coachingjára, vezetői döntési folyamatokban való közvetlen és hatékony részvételre;
12. egyházi, vallási közösségi, vallási folyamatokkal kapcsolatos kormányzati, önkormányzati kommunikációs feladatokat ellátó osztály, csapat, team, szerkesztőség vezetésére.
c. A szakirányú továbbképzésben résztvevők személyes adottságai:
Nyitottság a kommunikációs folyamatok, a társadalom működésének törvényszerűségei, vezér- lési mechanizmusai és az ezekben érintett egyházi és egyéb, szervezett vallási létezők iránt. Emellett szükséges a készség minden kor- és társadalmi csoport, és az egyének félé irányuló kommunikáció iránt, ami együtt jár az élő, szóbeli vagy írott megnyilatkozás, szerepelni vágyás adottságával. Mindez elképzelhetetlen helyes beszéd- és íráskészség, rendezett külső iránti igé- nyesség, logikus gondolkodásmód, kutató természet és fejlett igazságérzet, valamint viták feletti, pártatlanság készsége nélkül.
A résztvevők továbbá rendelkeznek nyitottsággal, toleranciával, közvetlenséggel, elfogadó atti- tűddel, jó kapcsolatteremtő képességekkel. Szükséges, hogy alkalmazkodásra és együttműködés- re képesek, valamint motiváltak legyenek szakmai látókörük bővítésére.
8. A szakképzettség szempontjából meghatározó főbb ismeretkörök és az ismeretkörökhöz rendelt kreditérték:
- Kommunikációs és egyházi alapismereti stúdium: 21
- Kommunikáció- és médiaismereti enciklopédia: 41
- Egyházi kommunikációs referensi gyakorlati stúdium: 35
- Kommunikáció- és médiaspecifikációs stúdium: 139. A szakdolgozat kreditértéke: 10