Feltámadni

Elvesztette az erejét a racionalizmusra visszavágó érv, mely Jézus feltámadásának valódiságát vagy éppen a feltámadás lehetetlenségét akarta bizonyítani. Venturini magyarázata, miszerint Jézus a tetszhalálból felébredve a sírbolt hátsó ajtaján távozott, ezért nem találta senki, mára megmosolyogtató, nagyon esetlen mentőakció érzetét kelti, amivel a hit kimagyarázása volt a cél. Ma is sokan próbálkoznak ilyesmivel. Csak már szinte senki sem bízik az ész pengeéles logikájában és tévedhetetlenségében. Egyre gyanúsabb minden okos magyarázat, mert megtanultunk kételkedni, és a nietzschei hatalom-akarást látni minden kristálytiszta érv mögött. Ösztönösen élve azt szimatoljuk ki, amiből élünk: a vágyak és érdekek törekvéseit – valójában önmagunk szagát érezve mindenben.

Ebben az újabb öncsalásban persze van némi dicsérendő őszinteség is. Lemondtunk ideálokról és eszmékről – élessé vált a szemünk, kissé talán túlságosan is fáradttá és kritikussá váltunk minden szépnek és igaznak látszóval szemben. Megtanultunk élni az élhetővel, az élményekkel a magasztos és a szent helyett, mert a magasztos ledőlt a szobrokkal és a korrupt rendszerekkel együtt: egyházon belül és kívül.

És éppen ebben a mély őszinteségben nyílik egy út. Mert feltámadni nem lehet ésszel. A tátongó sebek persze ott vannak a bordák közti húsban. Tamás még az ujját is beledughatta, hogy ne csak lásson, hanem lúdbőrözve-viszolyogva érezzen. Ami akkor húsvétkor történik, visszaver minden magyarázatot, ésszerűséget és ösztöni vágyat, hatalom-akarást is, mert mindezek mögül ölel át. Mert amikor Tamás a vágás ívébe illeszti az ujját, valami olyan történik, ami addig nem: régi és új teremtés találkozik az érintésben. Ez a pillanat a legabszurdabb intimitás: a kéz azt a pontot érinti, ahol a halált igazoló víz és vér távozott. És mégis – aki magára, a sebére mutat, él, és a kezet fogva mutatja magát.

Mi fontos ebben a villanásnyi eseményben? Az ész játékszabályainak megfelelő út bejárása, a logika megnyugtató unalma, a feltámadott test melegségérzete vagy a seb megvizsgálása révén igazolt eset valódisága? Ez a boncnok mesterséges semlegességének ridegsége. Én így akartam közel kerülni a csodához – de nem ment. Nem is mehetett. Rájöttem, a húsvét csodája az érintés. Amitől először összerezzen és megfeszül a test, mint az elhanyagolt árváé, amikor először megsimítják az összeragadt fürtjeit. Húsvét a nem várt csodája, az Élet érintése, ami felébreszt. Érveken és ösztönön túl – a legmélyebbre rejtett vágy elevenedik meg: fontossá, szeretetté válni és szeretetre képessé lenni, elkezdeni tisztulni görcsöktől, sötét félelmektől, és ki tudja milyen élmények miatt kényszerpályára terelt tettektől, melyekről elfogadtuk, hogy változhatatlanok és természetesek.

Igen. A húsvét az érintésé. A feltámadás pedig a Tamásoké.

Kustár György

(Kép: Caravaggio: Hitetlen Tamás. Forrás: internet.)