„Gyógyítsatok meg betegeket… űzzetek ki ördögöket.” (Mt 10, 8) Gondolatok a református felsőoktatásról

A református felsőoktatás hitéleti és nem hitéleti szakjain tanuló hallgatók egy minősített helyzetben vannak, mert azzal, hogy egyházi intézményben tanultak és tanulnak, az egyház küldetésében vehetnek részt. Éppen ezért, az egyházi felsőoktatás nehézségei közepette, különösen is fontos a helyes orientáció, ami alapvetően határozza meg a képzések céljait az egyház küldetésben-járásában.

Mérési mutatók, rugalmas alkalmazkodás, fenntarthatóság, teljesítménynövekedés, versenyképesség, piaci követelmények, kliensorientáció, hatalom, érdekek, pénz, karrier, sikeresség, korszerű stratégia és menedzsment – és még sorolhatnám azokat a szempontokat, amelyek képzéseink kísértései és démonai lehetnek.

Elsősorban az evangéliumra van szükségünk: „Gyógyítsatok meg betegeket… űzzetek ki ördögöket.”, amit Isten Fia adott az ő egyházának, hiszen ehhez viszonyítva kell meghatározni a továbbiakat. Ez lehet életünk legfőbb iránya. A Krisztusban kapott kijelentés. Krisztus, aki testestől-lelkestől, életünkben és halálunkban a mi urunk. Neki hatalma van életünk démonikus erői felett, és hatalma van arra, hogy gyógyulást hozzon. Amennyiben őszintén szembesülünk saját helyzetünkkel egyházon belül és kívül, találunk-e megfelelőbb irányt és üzenetet világunknak, mint annak az örömhírnek a hirdetése, hogy Krisztusban Isten gyógyító hatalma eljött közénk.

A gonosz jelenlétének megengedése az isteni rendben nem csak titok, hanem kijelentés is, ami feltárja számunkra, hogy az élet nem csupán nagyszerű, hanem veszélyes is.  Az, aki ebben a világban felismeri, hogy beteg lehet, egészségesebb annál, aki nem hiszi, hogy azzá válhat. Az emberi élet ellentétes folyamatok együttese. Akár fizikailag, mentálisan vagy lelkileg beszélünk egészségről, azt jelenti, hogy ezek a folyamatok egyensúlyban és egységben vannak. A beteg meggyógyítása ennek az egyensúlyi állapotnak az helyreállítása, a darabokra hullott részeknek az újra egyesítése. Mert a betegség lehetőségének már a puszta felismerése egyben a szabadulás, és a szabadság záloga. A szabadságnak csak ez az ajándéka adhat szabadulást az életveszélyből, és mutathatja meg az élet nagyszerűségét abban az összetettségben, ami minden összetevőjében a legkiszolgáltatottabb a betegségeknek.  Ahol nincs meg ez a szabadság, ott fennáll a szakadatlan konfliktusnak, a betegségnek és a démoni erőktől való megkötözöttségnek a veszélye.

A gyógyító hatalom maga a kegyelem. Azé a kegyelemé, amit Isten jelent ki számunkra, és aminek hatalma van minden démoni erő felett, legyenek azok az ideológiák hatalmai, saját vagy a fogyasztói társadalom megannyi démonja, a politika hazugságai és manipulációi, az igazságtalanság gátlástalan erői. A betegségek okai alapvetően az Isten Lelkétől elidegenedett emberi lélekben van. Így a gyógyulás és a démonoktól való megszabadulás is csak úgy veheti kezdetét, amikor az ember lelke újra rátalál az Isten Lelkére, hogy vele egyesüljön.

Ezért az ügyért tesz bennünket Isten diákként és tanárként is a saját maga követeivé. Egyetlen dolgot vár tőlünk, hogy őrhelyünkön hirdessük a megbocsátás gyógyító hatalmát, amit Fiában Jézus Krisztusban adott nekünk. Nincs életünknek nemesebb elhívása, mint alkalmatlanságunk ellenére is Isten bűnbocsátó kegyelmének eszközévé válni. Találjunk benne örömet. Ne engedjük, hogy a ránk nehezedő felelősség megemésszen. Minden betegség és démoni erő ellenére, ami bennünket és az egyházat is kísérti, ne feledkezzünk meg hálaadással arról a bizonyosságról, amit Jézus Krisztusban kaptunk Isten gyógyító hatalmának és irgalmának kézzelfogható valóságaként.  Akik ugyanis, vállalták a szolgálatot, azok létük növekedésére döntöttek, és akik nem vállalták a szolgálatot, létük fogyására döntöttek.

Füsti-Molnár Szilveszter