Hírek

Rektori beszéd a 486. tanév évzáróján

Rektori beszéd a 486. tanév évzáróján

Szeretet és irgalom

Főtiszteletű Akadémia Ünnepi Közgyűlés!

Kedves Vendégeink!

Kedves Testvérek!

Szeretettel köszöntöm én is az egybegyűlteket.

Kedves Testvérek! Semmi sem történik Istenen kívül.  Ez pedig nem akármilyen Mindenségben lehetséges, mert nem akármilyen Mindenségben lehetséges a megtestesülés sem, hogy Isten Jézus Krisztusban emberré lett értünk. Ezért alkotta a Teremtő a Mindenséget, ahol nemcsak a kegyelem országában, hanem az egész kozmoszban Krisztus cselekszik. Ő tegnap, ma, holnap és mindörökké ugyanaz. Ő most is jelen van közöttünk és minden napon a világ végéig. Akinek ebben bármiféle nehézsége van, az az Istentől kapott és Istenben megvalósuló létből könnyen a jelenségek világába csúszhat, és a szerint fog élni és ítélni. A körülmények fojtó kényszerei elvonhatják a figyelmét az igazán lényegesről.

Isten anyaszentegyházának, a Magyar Református Egyháznak és a Sárospataki Református Teológiai Akadémiának is minden tekintetben az a küldetése, immár négy és fél évszázadot meghaladóan, hogy minden szolgálati területén az evangélium jó híréről és ígéretéről tegyen tanúbizonyságot. Mindehhez megkerülhetetlenül szükséges, hogy az evangélium életünk számára jelentsen jó hírt. Ebben az összefüggésben pedig Isten üdvözítő akaratának rendje nem a vak történések kusza dobozába dobja élményét. A Mindenható, Szentháromság, egy és örök Isten munkába veszi életünket és szolgálatunkat, és azonnal helyére illeszti, oda, éppen oda, ahol a leggyümölcsözőbb, ahol a legeslegjobban szolgál. Nem eshet meg ezért a Mindenségben – amelynek a mi földi életünk is szerves része – semmi olyan történés, ami elveszne a  Isten üdvösséget munkáló teljes akaratából.

A különbség jó és rossz között tehát nem az építés természetében rejlik, hanem az építő eszmélés sorsában. Az egyéni vonalak milyenségében, sugárzásában és befogadóképességében.  Amennyiben mindezt átjárja a Szentlélek Isten, úgy minden létezés gondolatmagvát, minden cselekvésmagvát, minden történés auráját, akkor ráébredhetünk, hogy ilyen módon nincs magányos történés. Bízunk benne, hogy ez határozza meg a Pataki Teológia mindenkori jelenét, külső és belső építkezését itt és most is.  A jelenségek és érdekek ernyője alá rekesztett létezés azonban nem láthatja mindezt, mert számára a valóság le- és beszűkül. Nem mindegy ugyanis, Kedves Testvérek, hogy a tapasztalás emberalatti vagy miket magával ragadóan emberfeletti lesz-e.

A Sárospataki Teológia teljes közösségére igaz ez, ami ebben a tanévben 412 hallgatót jelent. Ebből 216 testvérünk tanul az akkreditált képzésekben: teológus lelkész szakon, teológus mester szakon, katekéta lelkipásztori munkatárs szakon, református közösségszervező szakon, és szakirányú továbbképzési szakjainkon. Az akadémia népfőiskolai keretei között tanuló testvéreink ebben az évben 173-an a kihelyezett szatmárnémeti képzésben és 23-an a sárospataki helyszínen vettek részt.

A Pataki Teológiának ebben az évben 99 végzős hallgatója van, akik sohasem szűnhetnek meg pataki diákok lenni. Kedves Végzős Testvérek,  akiket a Pataki Kollégium befogad azok mindenkorra odatartozónak tudhatják magukat. Aki koptatta a Teológia lépcsőit és padjait, aki forgatta féltve őrzött könyveit, az mind-mind betekintést nyerhetett a kreatív élet titkába, abba, hogy itt is minden Isten teremtő és újjáteremtő hatalmán múlik.

Egy életre szólóan sajátos és különleges, semmilyen más módon nem helyettesíthető és utánozható helyzetben lehet az, aki pataki diák. Aki ezt érteni, akarja annak nincs más teendője: pataki diákká kell lennie. Legyen az itt eltöltött éveknek is gyümölcse az Istennek hálaadó élet, amely dicséretét és dicsőségét mindig megtartó Istenének tartja fenn. Ebből sarjad ugyanis az Isten lényegével teli szabadság és az iránta való engedelmesség, amelyek az élet elengedhetetlen feltételei. Abból, hogy Isten jelen van az életünkben, nem következhet, bármilyen harc is legyen az ára, hogy körbezárjuk magunkat maguknak élő egységekként, mert abból mindig magunkramaradás, különválás, elzárkózás, elhatároltság, lélekromlás, haláltusa és pusztulás következik. Személyiségünk, egyediségünk Isten tervében nem egyedülvalóságot jelent, hanem közösséget, közösséget Istennel és egymással. Ebben a közösségben pedig a körülhatároltat és a végest mindig felöleli a Végtelen. Ez a Végtelen pedig maga az Élet. Ez az Élet a miénk Jézus Krisztusban. Ezért tehát sohase a korlátolt igazságokban, hanem mindig a Végtelennek, az Örökkévalónak higgyetek. Ebben a bizonyosságban van értelme és küldetése az egyháznak és szolgálatainak, hiszen így mindig túlláthatunk önmagunkon egy miénknél sokkal nagyobb életközösségbe.

Ez a magunkból történő kipillantás Isten igéje szerint csak szeretettel és irgalommal lehetséges, úgy ahogyan ő fordult a mi elveszett életünkhöz. Amikor megértettük ezt a szeretetaktust, akkor egy dolgot tehetünk: hálaadással viszonozni. Sose tegyük ezt félre. Mindig tartsunk életünk és szolgálatunk alapjául. Legyen ez életünk fő dallama, ami minden munkánkba beleénekel. Végigénekli minden utunkat és megzenésíti minden mozdulatunkat. Valóban úgy kísérjen benneteket, bennünket ez a gondolat, mint amikor egy dallam jár velünk szüntelenül, és nem tudunk tőle szabadulni. Ez a szabadulni nem tudás olyan visszatérő, de igazában el sem távozó együttlét a dallammal, amilyen semmi más élménnyel nem lehetséges. Így legyen Isten életünk dallama, és hassa át hangulatával és mélységével eszméléseiteket és minden tetteteket. Énekeljen egészen estig, és amikor már lehanyatlik a nap, akkor adjunk ezért hálát minden este, egészen az utolsó estéig, hogy milyen jó volt utána vágyakozni és őt hallgatni. Sőt, állítsuk meg őt, ha tovább akarna menni, és kérjük meg, hogy maradjon velünk.

Ezekkel a gondolatokkal nem csupán a végzős hallgatóinktól búcsúzom, hanem azoktól a kedves munkatársainktól is, akik közvetlenül már nem lesznek mindennapjaink részesei. Így köszönöm meg Kovács Józsefnének, Moheb-Ashya Katalinnak és Koleszár Jenőnének sok éves hűséges és áldozatkész szolgálatát.

Végezetül megköszönöm a Fenntartó Tiszáninneni Református Egyházkerület Főtiszteletű Elnökségének a támogatását és együttműködését. Köszönöm a Főtiszteletű Egyházmegyei Elnökségeknek és Kerületünk gyülekezeteinek, intézményeinek és lelkipásztorainak a támogatást, amit a képzésben igen sokrétűen tapasztalhattunk meg a legációs helyek biztosításától egészen a gyakornoki év és más gyakorlatok vonatkozásában. Köszönöm a Kárpátaljai Református Egyházkerület Főtiszteletű Elnökségének, gyülekezeteinek, lelkipásztorainak és külön a Beregszászi Református Egyházközségnek az odaadó szeretetét és támogatást, amellyel ottani kihelyezett képzésünkhöz biztosította a szükséges hátteret. Köszönöm a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola együttműködését. Istennek vagyunk ugyanígy hálásak azért a megtiszteltetésért és szeretetért is, amelyet a Királyhágómelléki Szatmári Református Egyházmegye szervezésében lebonyolított népfőiskolai képzésben tapasztalhattunk meg. Köszönetünket fejezzük ki a Magyarország Kormányának a feladatainkhoz és működési feltételeinkhez biztosított meghatározó állami hozzájárulásért, amellyel az intézményi finanszírozás keretein belül jelentősebb beruházásokra és programok fejlesztésére biztosítja az anyagi fedezetet.

Külön köszönöm közvetlen munkatársaimnak Rácsok Gabriella és Dienes Dénes rektor-helyettesek önzetlen, gyakran időt nem kímélő tehervállalásaikat. Köszönöm a rektori ciklus végén most leköszönő Szenátusnak a felelős teherhordozást. Köszönöm a Tanulmányi osztály és rektori hivatal hűséges és szolgálatkész munkáját. Köszönöm a Teológia Tudományos Diákkori Tanácsának és elnökének, Nagy Károly Zsoltnak, valamint a TDK dolgozatok témavezetőinek és hallgatói résztvevőinek az elkötelezett tudományművelést, amely igen jelentős országos megmérettetéseken tette lehetővé az eredményes, élvonalban történő szereplést. Köszönöm továbbá a tanártestvérek elkötelezett és magas színvonalú munkáját, amely a napi oktatói és nevelői feladatokon túl, számos hazai és nemzetközi konferencián jelentette intézményünk képviseletét Európa számos országában, el egészen Koreáig, Hongkongig vagy éppen Dél-Afrikáig. A Sárospataki Teológia teljes közösségének Isten iránti hálával köszönöm meg azt a hűséget, amellyel Isten egyházának szolgálatát végzi. Végül, de nem utolsó sorban köszönöm feleségemnek és gyermekeimnek azt a biztos hátteret és sok-sok türelmet, amely elengedhetetlenül járult hozzá feladataim teljesítéséhez.

Kedves Testvérek! Az Úr Jézus tanítványaként, Isten küldötteként, a Szentlélek Isten élettel teli közösségében hirdessük mindenkor Isten irgalmát és szeretetét minden rosszal szemben. Hirdessük a megerősítő Isteni erőt minden félelemmel szemben, és hálaadással dicsőítsük Isten hűséges szeretetét, amely minden elveszést feltartóztathat. Így legyen áldott a nyári szünetünk, további életünk és szolgálatunk.

Ezekkel a gondolatokkal zárom be a Sárospataki Református teológiai Akadémia 486. tanévét a reformáció 500. évben.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Sárospatak, 2017. július 1.

Füsti-Molnár Szilveszter rektor

 

A fotógaléria képei lent:  A fotókat Nagy Károly Zsolt készítette.

 

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someone