Hírek

Rektori beszéd a 487. tanév évnyitóján (képek)

Rektori beszéd a 487. tanév évnyitóján (képek)

Nem lehet embermódra elgondolni a világot!

Főtiszteletű Egyházkerületi Elnökség!

Főtiszteletű Professzor Urak!

Főtiszteletű Karnagy Úr!

Főtiszteletű Akadémia Ünnepi Közgyűlés!

Kedves Vendégeink!

Kedves Testvérek!

Szeretettel köszöntöm én is az egybegyűlteket a Sárospataki Református Teológiai Akadémia 2017/18-as tanévnyitó ünnepi közgyűlésén.

Nem lehet embermódra elgondolni a világot. Hiába is vesződünk ezzel. Becsapjuk, félrevezetjük magunkat vele, – persze kergethetünk erre nézve is illúziókat. Kereshetjük emberi módon a lét értelmét. Vajon nem elégszer szembesültünk már azzal, hogy mennyire nem találjuk? A filozófia tulajdonképpen azért lehet még, mert végérvényesen nem találta meg a lét értelmére vonatkozó legalapvetőbb válaszokat sem. Sőt, ha egészen őszinte vagyok, akkor be kell látnunk, hogy ez a félelmetesen izgalmas, sokszor csak emberi nézőpontokat érvényesíteni akaró bölcsességszeretet nem más mint az emberiség kudarcaink története a lét megértésének kérdéseiben. Ezzel együtt pedig szakadatlanul jönnek és hanyatlanak, vagy éppen újjászületnek az eleve vesztésre álló ideológiák. Mindaz pedig, ami ezzel összefüggésben határozza meg a fontos válaszainkat, a politikát, a hétköznapjainkat, azt, akik vagyunk, vagy éppen lenni szeretnénk, az életünket, az így egy eleve vesztésre álló irány.

Nem lehet ember módra elgondolni a világot. A botrány elkerülhetetlen. Amennyiben pedig a botrány elkerülhetetlen, úgy az ezzel járó szenvedés is. Szenvedésvilágban élünk. Ebből a perspektívából pedig óhatatlanul nemegyszer úgy próbálunk kitörni, hogy elutasítjuk a szenvedést. Amennyiben a szenvedés elutasítását tartjuk megoldásnak, akkor az legtöbbször rombol és pusztít. Az elfogadott szenvedés azonban építhet is. Nem mindegy azonban, hogy mi az elfogadás alapja. A pusztulás mindent magában felszámoló ténye vagy az, hogy az Életre a pusztuláson, a halálon keresztül vezet az út.

Nem lehet embermódra elgondolni a világot, csak istenmódra.  Csak istenmódra, mert a mi világunk mindenestől az Istené. Amíg pedig Isten meg nem nyitja előttünk az Öröklét kapuját, hasztalan vergődünk. A reformáció irányultságai közül az egyik legjelentősebb alappillér az, amikor Isten kijelentésén, a Forráson, az önmagát kijelentő Szentháromság egy Istenen kívül más kiindulási és megérkezési vagy éppen viszonyítási pontot nem tart elfogadhatónak Isten egyháza számára. Református keresztyénségünk elsősorban nem egy vallás, nem egy felekezet, nem egy szellemtörténeti irányzat, hanem mindent megelőzően kapcsolat. Ez a kapcsolat pedig olyan önazonosságot ad, amelyben hitvallásként vallhatjuk meg, hogy hit által Krisztus tagjai, így az ő felkenetésének részesei vagyunk, hogy nevéről vallást tegyünk, hogy magunkat hálaáldozatként neki adjuk, hogy az ördög ellen szabad lelkiismerettel harcoljunk és Ővele együtt minden teremtmény felett örökké uralkodjunk.

A kijelentéssel való találkozásunk, mindig Istennel történő találkozást is jelent, vagy Brunner megfogalmazása szerint az igazsággal való találkozást. Ez pedig mindig előbbre jár, mint annak megfogalmazása vagy elmondása. Ez az igazság döntő fontosságú mindarra nézve, ahogyan istenismeretről, egyházról vagy éppen a világunkról és mindezekkel együtt magunkról gondolkozunk.

Mai világunk minden eddiginél jobban szeretné kontroll alatt tartani az eseményeket. El is hiteti ezt velünk, hogy ez pusztán emberi erőfeszítéssel lehetséges. Egy jól megtervezett és kivitelezett vízvezetékrendszerhez tudnám ezt hasonlítani. A tiszta éltető forrást, amely az élethez szükséges, megpróbáljuk bonyolult vívmányokkal vízvezeték hálózatokba kényszeríteni, ami keresztül-kasul behálózza városainkat, utcáinkat, életünket, de templomainkat és szent tereinket is. Különböző adalékokat adunk hozzá éppen annak megfelelően, hogy mire van leginkább szükségünk, és minden tekintetben irányítani, kontrollálni akarjuk az éltető forrást, amit eközben oly sok mindennel beszennyeztünk. A terv mesterinek tűnik. Úgy látszott, talán még működőképes is. Aztán hacsak az elmúlt néhány századra gondolunk, akkor szembesülnünk kellett a nagy világégéseken, katasztrófákon, összeomlott ideológiákon és ezekre épülő társadalmakon, az újabb és újabb kiismerhetetlen mutációkon keresztül azzal, hogy mennyivel törékenyebbek, sebezhetőbbek, kiszolgáltatottabbak is vagyunk. Amikor megpróbáljuk irányítani, ellenőrzés alatt tartani a forrást, akkor előbb vagy utóbb megmérgezzük magunkat, legyen szó akár a hétköznapok eseményeiről, a politikáról, iskoláról, nevelésről vagy az egyház dolgairól. Ráadásul mindeközben úgy halunk szomjan, hogy már szomjúságot sem érzünk, holott a mindvégig kapcsolatban vagyunk forrással, csak már nem tudunk, vagy nem akarunk tudomást venni róla. Nem tudjunk, pedig bennünk van, szüntelen érezhetjük hatásait. Benne élünk és belőle élünk. Velünk kölcsönhatásban akar áramolni, minden adaléktól és sallangtól mentesen.

Mindaz, ami életben tarthat, és új életet teremthet, csak a tiszta Forrás adhatja meg. Ez a Forrás nem kontrollálható és nem irányítható, mert ez a Forrás minden képzeletet felülmúló. Ez a Forrás maga Isten. Ebben a Forrásban lét és érték nem választható el egymástól, mert az Élet maga az érték.

A Sárospataki Református Teológiai Akadémiának mindenkori legnagyobb feladata és küldetése, hogy minden körülmények között az adalékanyagoktól és sallangoktól mentes Forrással legyen kapcsolatban. Erre reformációs örökségünk is kötelez. Kötelez, de amennyiben helyén kezeljük a dolgokat, legnagyobb tiszteletünk mellett is, akkor vagyunk igazán hűek eleinkhez, küzdelmeikhez, ha nyilvánvalóvá tesszük emberi eszközszerepünket és hagyjuk, hogy az Éltető forrás vezessen. Ez lehet küldetésünk hajtóereje és éltetője. Így adunk hálát mindazokért, akik ebben a küldetésben erősítenek. Ezzel az Isten iránti hálával köszönjük meg Kádár Ferenc tanártestvérünk mintegy húszéves közöttünk végzett szolgálatát, aki ettől a tanévtől már nem lesz aktívan jelen mindennapjainkban. A tőle való elköszönésre az Teológia közössége egy későbbi időpontban külön alkalmat szervez. Ugyanilyen hálásak vagyunk Beidek Adrienn eddigi közöttünk végzett szolgálataiért is, aki a GYES-ről visszatérve új szolgálati területen végzi feladatait.

Örömmel adjuk hírül, és egyben szeretettel köszöntjük új tanártestvéreinket, munkatársainkat is, akik ettől a tanévtől a Pataki Teológiát erősítik küldetése betöltésében. Bereczki Róbert tanár urat, aki teljes munkaidőben az egyházzenei ismeretköröket fogja tanítani, Hős Csaba tanár urat, aki a homiletikai és liturgiai tárgyakat tanítja, Lapis József tanár urat, aki Tompa Mihály teológia szakkönyvtárat gondozza.

A Teológiai Akadémia közössége számára mindig kitüntetett alkalom, amikor tiszteletbeli professzori címek adományozására kerül sor. Ma is egy ilyen jeles alkalmon lehetünk együtt. Olyan tanár személyiségekről van most is szó, Robert Baley, Berkesi Sándor és Marjovszky Tibor tanártestvéreink estében, akik közösségünknek nem csak szakterületük legmagasabb szintű ismereteivel, de Isten egyháza iránt érzett olthatatlan szeretettükkel tanítottak és tanítanak bennünket.  Ezzel a címmel is szeretnénk nagyrabecsülésünket kifejezni, és még inkább közel tudni őket magunkhoz.

Végül, de nem utolsó sorban nagy szeretettel köszöntöm első éves hallgatóinkat, akik különböző szakjainkon kezdik meg tanulmányaikat. Külön öröm számunkra, hogy ettől a tanévtől kezdve hitéleti szakjaink mellett elindulhatott a Szociális Munkás világi szakunk is a Miskolci Egyetemmel közös képzésben, ahol a keresztyén értékrend szerint igyekszünk új irányvonalak meghatározására a képzésben. Nem kívánhatok elsőéves hallgatóinknak sem többet, mint a Teológiai Akadémiánk teljes közösségének, hogy Isten egyháza közösségében, itt ezek között a falak között is éljék meg mindennap azt a csodát, ahogyan Isten ajándékba adta magát nekünk, hiszen pusztulásra és kiszáradásra ítélt életfánk csak így elevenedhet meg. Legyen mindig élő kapcsolatunk a Szentháromság egy Istennel és egymással, amiben nyilvánvalóvá kell válnia, hogy emberi perspektíváink mennyire különbőznek Istenétől. Amennyiben egymástól tanulva, sok-sok küzdelem árán sikerül ezt felismernünk, akkor olyan szemléletet formálhatunk, amely Isten egyházának szolgálatát mindig képes lesz szem előtt tartani. Ez csak a tiszta Forrásnál lehetséges, mert csak ez a Forrás lehet Isten és ember találkozásának legvalódibb színtere, és teremthet egyedül rendet nagyon is rendezetlen világunkban. Ennél a Forrásnál ébredhetünk rá igazán, hogy nem lehet ember módra elgondolni a világot, csak istenmódara. Sőt, ebben a világban az egyházat és az egyházon belül pedig a Pataki Teológia közösségét is csak istenmódra érdemes elgondolnunk és megélnünk.

Ez legyen élet és szeretetközösségünknek valamint töredékes emberi igyekezetünknek a forrása. Megértésünk és tapasztalásunk mindig ebből merítsen erőt, bizalmat és hűséget. A legigazabb valóságra láthatunk így rá ugyanis, és lehetünk egyben annak részesévé, amely ekképpen megteremti bennünk Szent erőterét. Mert „… aki abból a vízből iszik (mondja Jézus a Samáriai asszonynak), amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrása lesz benne.”

Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a Sárospataki Református Teológiai Akadémia 487. tanévét.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Füsti-Molnár Szilveszter rektor

A tanévnyitó képekben:  A fotókat Dr. Nagy Károly Zsolt készítette.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someone