Hírek

Vítejte v Praze!

Február eleje. Hajnali négy óra. Befut a busz az állomásra. Leszállok. Sötét van. Semmi és senki sem ismerős. Toporgok a metró jegyárusító gépe előtt. Válogatok az ismeretlen érmék közö20170304_134147tt. „C“ metró. Átszállás. „A“ metró. Vissza a felszínre. Még mindig sötét van. Megtalálom a kolit. Már kezd világos lenni. Meglátom a szobát. Szobatárssal, jegyzetekkel, üres üvegekkel együtt. Siralmas lesz.

Másnap megkeresem a teológia épületét. Két órával a kiírt időpont előtt elindulok, hogy addigra tuti odaérjek. Hamarabb megtaláltam, mint gondoltam. Alábecsültem magam. Találkozom az első leendő csoporttárssal, aki ugyanolyan bizalmatlanul botorkál, mint én. Felmegyünk a lépcsőn, a találkozási helyre. Már vannak ott többen. Ismeretlenek. Az iroda munkatársa kérdi a nevemet. Megmondom. A háttérben meghallom: „Még egy magyar.“ Megkönnyebbültem. Vannak rajtam kívül magyarok! Izgalmas lesz!

Orientációs hét. A nevemet egy külföldi sem tudja rendesen kiejteni. Első tanítási hét. Lassan belerázódom. Órán angolul. A városban csehül. A szűk társaságban magyarul. Mintha a nyelveken szólást gyakorolnám. Egy idő után nem tudom megmondani, milyen nyelvet használtam fél perce. A csehet nem értő csoport idegenvezetője lettem. Vak vezetett világtalant.

Pár hét alatt kialakult a rendszer. Můstek, Petřiny, 191-es busz és társaik. A csoport végre megtanulta a legfontosabb mondatot: Pivo prosím. (Sört kérek.) Előbb-utóbb összerázódtunk. Eléggé nemzetköziek voltunk: francia-német-finn-angol-magyar. De sikerült áthidalni a nyelvi akadályokat. A gondolkodásmódbelieket viszont annál nehezebben. Remek vitákat rendeztünk különféle témákról: 20170302_223951úrvacsorai jegyekről, konfirmációról, vallás- és felekezetközi párbeszédről, teológiáról, politikáról, migrációról, és még ki tudja, hány dolgot érintettünk. De nem csak „komolykodtunk.“ Megismertük egymás gasztokulturáját. A négy hónap alatt fogyasztottunk francia bort és sajtot, német sört és wurst-ot, magyar bort és pálinkát, de természetesen a cseh sör volt a hangsúlyos. Folyton a várost jártuk: bolhapiactól kezdve parkokon át hangulatos kocsmákig.

Az Erasmus lényege, hogy az ember világot lásson. Mi éltünk a lehetőséggel, és sokat láttunk. Terezín koncentrációs táborát. A Kutná Hora-i csontházat. A középkori Český Krumlov városát. A sörgyártásról híres České Budějovicét. A Deutscher Evangelischer Kirchentag ideje alatt a német fővárost, Berlint, a záró alkalmon pedig Wittenberget.20170224_153004

Eljött az utolsó hét. A külföldiek még mindig nem tudják rendesen kiejteni a nevemet. De ez nem zavar. Vége az utolsó órának. Jön az utolsó hétvége. Minden nap, minden este együtt. Együtt, amíg még lehet. Utolsó nap söröztünk utoljára. Aztán este még egyszer utoljára. Eljött a búcsú ideje. Következő nap pakolás, és indulás haza. „A“ metró. Átszállás. „C“ metró. A buszból visszatekintek az esti prágai látképre s vele együtt az elmúlt négy hónapra. És milyen jó volt.

20170210_103409Október. Sötétedik. Hűvös az idő. Miközben írom a cikket és nézem a képeket, visszajönnek az emlékek. A nemzetközi kis csapatunk, a Károly Egyetem teológiai kara, a magyar református gyülekezet közössége, a spanyolokkal teli internátus, a Vencel tér, az Óváros tér, a vár, a metró, a villamos, a szűk utcák, a rövid ideig tartó zöld az átkelőknél stb. Utólag visszagondolva minden részlete épített. Hitben, tudásban, tapasztalatban, önismeretben. És milyen jó volt.

Szepessy Mátyás

teológia szakos, lelkész szakirányos hallgató, 5. évf.