Hírek

Vítejte v Praze!

Vítejte v Praze!

Február eleje. Hajnali négy óra. Befut a busz az állomásra. Leszállok. Sötét van. Semmi és senki sem ismerős. Toporgok a metró jegyárusító gépe előtt. Válogatok az ismeretlen érmék közö20170304_134147tt. „C“ metró. Átszállás. „A“ metró. Vissza a felszínre. Még mindig sötét van. Megtalálom a kolit. Már kezd világos lenni. Meglátom a szobát. Szobatárssal, jegyzetekkel, üres üvegekkel együtt. Siralmas lesz.

Másnap megkeresem a teológia épületét. Két órával a kiírt időpont előtt elindulok, hogy addigra tuti odaérjek. Hamarabb megtaláltam, mint gondoltam. Alábecsültem magam. Találkozom az első leendő csoporttárssal, aki ugyanolyan bizalmatlanul botorkál, mint én. Felmegyünk a lépcsőn, a találkozási helyre. Már vannak ott többen. Ismeretlenek. Az iroda munkatársa kérdi a nevemet. Megmondom. A háttérben meghallom: „Még egy magyar.“ Megkönnyebbültem. Vannak rajtam kívül magyarok! Izgalmas lesz!

Orientációs hét. A nevemet egy külföldi sem tudja rendesen kiejteni. Első tanítási hét. Lassan belerázódom. Órán angolul. A városban csehül. A szűk társaságban magyarul. Mintha a nyelveken szólást gyakorolnám. Egy idő után nem tudom megmondani, milyen nyelvet használtam fél perce. A csehet nem értő csoport idegenvezetője lettem. Vak vezetett világtalant.

Pár hét alatt kialakult a rendszer. Můstek, Petřiny, 191-es busz és társaik. A csoport végre megtanulta a legfontosabb mondatot: Pivo prosím. (Sört kérek.) Előbb-utóbb összerázódtunk. Eléggé nemzetköziek voltunk: francia-német-finn-angol-magyar. De sikerült áthidalni a nyelvi akadályokat. A gondolkodásmódbelieket viszont annál nehezebben. Remek vitákat rendeztünk különféle témákról: 20170302_223951úrvacsorai jegyekről, konfirmációról, vallás- és felekezetközi párbeszédről, teológiáról, politikáról, migrációról, és még ki tudja, hány dolgot érintettünk. De nem csak „komolykodtunk.“ Megismertük egymás gasztokulturáját. A négy hónap alatt fogyasztottunk francia bort és sajtot, német sört és wurst-ot, magyar bort és pálinkát, de természetesen a cseh sör volt a hangsúlyos. Folyton a várost jártuk: bolhapiactól kezdve parkokon át hangulatos kocsmákig.

Az Erasmus lényege, hogy az ember világot lásson. Mi éltünk a lehetőséggel, és sokat láttunk. Terezín koncentrációs táborát. A Kutná Hora-i csontházat. A középkori Český Krumlov városát. A sörgyártásról híres České Budějovicét. A Deutscher Evangelischer Kirchentag ideje alatt a német fővárost, Berlint, a záró alkalmon pedig Wittenberget.20170224_153004

Eljött az utolsó hét. A külföldiek még mindig nem tudják rendesen kiejteni a nevemet. De ez nem zavar. Vége az utolsó órának. Jön az utolsó hétvége. Minden nap, minden este együtt. Együtt, amíg még lehet. Utolsó nap söröztünk utoljára. Aztán este még egyszer utoljára. Eljött a búcsú ideje. Következő nap pakolás, és indulás haza. „A“ metró. Átszállás. „C“ metró. A buszból visszatekintek az esti prágai látképre s vele együtt az elmúlt négy hónapra. És milyen jó volt.

20170210_103409Október. Sötétedik. Hűvös az idő. Miközben írom a cikket és nézem a képeket, visszajönnek az emlékek. A nemzetközi kis csapatunk, a Károly Egyetem teológiai kara, a magyar református gyülekezet közössége, a spanyolokkal teli internátus, a Vencel tér, az Óváros tér, a vár, a metró, a villamos, a szűk utcák, a rövid ideig tartó zöld az átkelőknél stb. Utólag visszagondolva minden részlete épített. Hitben, tudásban, tapasztalatban, önismeretben. És milyen jó volt.

Szepessy Mátyás

teológia szakos, lelkész szakirányos hallgató, 5. évf.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someone