Blog

Istennek erején nyugszik!

Ma – méltán mondhatjuk – a „virtuális világ korában” élünk. Míg egy emberöltővel ezelőtt még alig néztek televíziót az emberek, ma már újabb és újabb kütyükkel (jól értsd: i-phone, i-pad, tablet) hatalmas sebességgel (Mbps, 3G vagy 4G) az egész világot a szemünk elé tudjuk vetíteni bárhol is járjunk, vagy éppen keljünk. Ha valami rendkívüli esemény történik valahol a nagyvilágban – az már ott is van az orrunk előtt. Az „élet” felgyorsult s mi pedig sodródunk vele. Sajnos már hozzá is szoktunk ahhoz, hogy mivel a rendkívüli jó minőségű kép és hang segítségével egész közel kerülünk a nagyvilág eseményeihez, nem hiányzik a személyes jelenlét. Virtuális világunkban részletes betekintést nyerünk a „nagy eseményekbe”, anélkül hogy valóban részt vennénk bennük.

És csodák csodája – ebben a felgyorsult világban a feltámadás örömhíre is hirdettetik. Sok más hírrel együtt hangzik az örök élet evangéliuma. Sokféle beszéd között hangzik az Ige, és Isten megtartó ereje. Pál apostol azt mondja: „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (1Korinthus 4: 20) Milyen nehezen érti meg ezt ma az ember. Vajon miért? Mert a sok bába keze között elvész a gyermek!? Sok a beszéd, vagy, ahogy mondjuk a szöveg, és kevés a tett.

Isten azonban gondoskodott rólunk! „Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.” (1Korinthus 2: 5) Azon az erőn, amely a rendetlenségből, a káoszból – rendet, kozmoszt teremetett. Először a semmiből teremtett mindent, majd pedig az Isten beszédét semmibe vevő embert újjá teremtette. Összekötötte az ót az újjal. Nem magyarázkodott, hanem hatalmas erejével cselekedett. Az újjáteremtés hajnalán Krisztus keresztjével összekötötte a beszédet a megtartó erővel. Ma is ezt teszi. Az ember szó beszédét, földi életét össze köti ereje által az Igével, a valós „való világgal”, hogy az ember ne csak virtuálisan éljen, hanem valóságosan legyen.

Igen ma is áll a Krisztus szent keresztje – elmúlás és rom felett. Ezért ma is, amikor még beszélnek arról, hogy: Húsvét a feltámadás és az örök élet kezdete, tedd félre a sokféle kütyüt s végre valahára figyelj oda a valóságra, az igazi hírre, a fekete fehérre!

A húsvétkor feltámadott Úr ma is döntésre hív. Döntened kell, hogy te veszed továbbra is kezedbe a különféle kütyük által a virtuális életet, vagy pedig belehelyezed sebzett életedet az élet úrának kezébe. Az egyetlen kérdés az, hogy kinek a pártján állsz: az életnek vagy a halálnak a pártján.

Lépj hát elő a szemlélődők, a nézelődők sorából, azok közül, akik egy újabb szenzációra, mozgalmas képsorra, még mindig a „csodára” várnak. Ha nem vennéd észre, akkor hidd el, hogy a csoda az már „megszületett”, már „meghalt” és már „fel is támadt”. Te, aki már megszülettél higgyél, és ne halj meg úgy, hogy szívedbe ne élne a feltámadott Úr.

„Mert reménységben tartatunk meg: a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység, mert amit lát valaki, miért reméli is azt: Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.” (Róma 8: 24-25)

Péterffy Kund, Református lelkész, Sydney   (pataki öregdiák)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.