Blog

Jöttök misszióba?

Verőfényes napsütés volt azon a délutánon, amikor kávéval a kezünkben ültünk kint a kollégium udvarán, a padon. Csak úgy csajosan töltöttük kint az időt. Majd jött egy társunk, és feltette a kérdést nekünk: „Jöttök misszióba? ” – természetesen a válasz „nem” volt. Telt az idő, s nem igazán csatlakozott senki. Megsajnáltuk a társunk, majd végül csak igent mondtunk. Akkor még nem is gondoltuk volna, hogy életünk legjobb kalandjára indulunk el.

Elindultunk, néhány perc múlva megérkeztünk. Idegesek voltunk, noha már nem egy tábort csináltunk végig. Mégis ismeretlen volt a helyzet. Nagyon sok gyermek, meleg idő, hangos ricsaj.

„Te jó ég, hova érkeztünk?”  tettük fel a kérdést egymásnak. Nehéz egybegyűjteni mindenkit. Egy kis idő múlva végre sikerült helyére tenni mindent és mindenkit.

bloghoz3_10.30

És megkezdődött. Ismétlés a tavaly tanult énekekről, csapatkiáltás, majd csoportokra bontás. És most jött a kaland. A gyerekek, akiket nem is ismertünk, befogadóak. Nem igazán akartak ismerkedni velünk, de úgy nagyjából segítőkészek voltak. Igyekeztünk mi is, hogy jól érezzék magukat. Eltelt egy kis idő, és meglepődve figyeltük, hogy nemcsak ők élvezik, hanem mi is. Mosolyogtak, kedvesek és aranyosak akartak velünk lenni. Egy két beszólás is akad azért, de persze a bocsánatkérés nem marad el. Megszerettük őket a foglalkozás végére. Tanítottak nekünk egy két kézfogást, megöleltek minket. Azt kell mondjuk, hogy igen jó volt.

A második és harmadik alkalmon túl is, nincs más írni valónk csak hogy, megéri járni misszióba. Az amit tőlük kapunk az felemel bennünket. Egy rossz nap vagy mélyen megélt, lelkünkben magányos napok után tudnak nekünk valamit adni. Szeretet, törődés és odafigyelés. Ennyit várnak el. Ez nem sok minden. Mégis amit ők nyújtanak, az ennél sokkal több. Nem az számít, hogy ki milyen bőrszínű vagy hogy hány éves, hanem az, hogy szeretnek velünk lenni. Nem különb itt senki a másiknál!  Szeretnek velünk beszélgetni, imádkozni, énekelni és játszani. Ők sokkal többek holmi tárgyaknál és alkalmaknál, amelyeken jobb túl esni. Ez több. Ez Isten adta lehetőség, hogy ők is ismerjék az evangéliumot. Az együtt töltött idő, ami oly kevés, mégis együttesen igen jó. Kincs, melyeket értékelni kell.

blogho1

Mert kincset nemcsak a kollégium vagy otthonaink falai közt találjuk meg, hanem a missziós szolgálatokban is. Keresni kell a szemekben, a tekintetekben, a mosolyban, és az érintésekben. Ez egy kaland. Kaland, amelyre nem mindig lehet tökéletesen felkészülni. De mégis minden perc, amit velünk tölthetünk igazi kihívás, olyan, mint egy váratlan utazás.

bloghoz2_10.30

A kérdés tehát adott mindenki számára: „Jöttök misszióba?”

Kovács Esbeta és Popovics Andrea munkája.