Másnak lenni, máshogy lenni
„Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked…” (Apostolok Cselekedetei 3. fejezet, 6. vers)
A húsvéti igehirdetésekre készülve eszembe jutottak a kátéórán tanult-tanított sorok, melyek a feltámadás bizonyítékait veszik sorra. Milyen történelmi bizonyságai vannak Jézus Krisztus feltámadásának – szól a kérdés, a válasz pedig így hangzik: az üres sír, a Feltámadott megjelenései, a tanítványok megváltozott élete. Ha lehet, szabad sorrendet felállítani, ma, az első húsvét után kétezer évvel a harmadik, a megváltozott élet, az új élet a legfontosabb: Jézus Krisztus feltámadása akkor lesz egyértelművé, ha láthatóvá válik rajtunk, általunk, bennünk. Új emberekké lehetünk – ez az egyik legnagyobb ígéret, amit a Feltámadottól kaphatunk. Vajon milyen az új ember, milyen az új élet? Azt hiszem, beletelt pár évbe, míg két dologra rájöttem.
Itt áll előttünk Péter, az apostol, aki Jánossal együtt a templomba igyekszik. Ő, a sántát Krisztus erejével gyógyító, majd Róla bizonyságot tevő hitvalló. Ugyanaz a Péter, aki korábban egy szolgálólány szavára megtagadta Mesterét. Péter, aki emberhalásszá lesz, Péter, aki bűneire rádöbbenve arra kéri az Urat: távozzon bűnös életétől. Péter, aki mer kilépni a háborgó Genezáreti tó vizére, Péter, az „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled”. Péter, az „építsünk három sátrat”, Péter, a kardjával hadonászó. Péter, az „elmegyek halászni”, Péter, a „te tudod, hogy szeretlek téged.”
Istenem, mennyi dolgod volt vele! Mennyi idődbe, energiádba telt, amíg Péter a halászból Péter, az apostol lett! Hiába, az új emberré formáltatás időigényes feladat. Azt hiszem, ez az első, amire rájöttem: nem máról holnapra leszünk új emberekké.
Volt idő, amikor sokat harcoltam a gyülekezeteimmel. Hogy miért nem olyanok, amilyennek én szeretném látni őket. Hogy miért nem segítenek ott, ahol én elvárom, és miért szólnak bele abba, amihez –szerintem- semmi közük. Hogy miért nem járnak többen és többet a templomba, hogy miért nem elég jó reformátusok. Hogy miért nem figyelnek jobban, hogy miért nem látszik meg jobban az életükön Krisztus átformáló ereje. Az évek során talán türelmesebb lettem, látva az Örökkévaló munkáját, az elvégzett munka gyümölcsét, áldásait, és persze az Ő velem történő sok-sok vesződését is. Őnéki legyen hála, hogy kaptam elég időt a formáltatásban, hogy volt hozzám türelme, kegyelme. Általam talán a gyülekezetek is formáltattak.
Mennyire más ez a Péter, miután találkozott az élő Úrral, miután a Szentlélek megérintette őt! Félelem lelke helyett bátorság, erő, szeretet, józanság. Ezüst és arany, veszendő dolgok, politikai messiás helyett az élő Úr szeretete. Helyes látás. Hősködő, az „éles” helyzetben elbukó, sírva menekülő tanítvány helyett Lélekkel felvértezett apostol. Mégis, ez az újjászületett Péter korántsem tökéletes. Isten nem fejezte be formálását húsvét után: hátra volt még az „öld és egyél” parancsa, látogatás Kornéliusz házában, az apostoli gyűlés, és még annyi minden. Bizony, időbe telt, mire elfogadtam: a formáltatás folyamatos. Hiába lett új emberré valaki megtérésekor, hiába lett más az irány, szüntelen megújulásra, ha úgy tetszik, reformációra szorulunk.
Azt hiszem, elég türelmetlenek vagyunk. Percekben, legfeljebb órákban mérünk, vagy inkább méricskélünk. A kritika persze még erény is lehet, de a folyamatos kritizálás már inkább teher. Mégis ezzel a teherrel küszködünk keresztyén életünk mindennapjaiban. Vagy mi kritizálunk, vagy minket kérnek számon. Nem vagyunk elégedettek: lelkészként az egyház vezetőivel, keresztyénként a gyülekezet lelkipásztorával, gondnokával, gyakran az egész közösséggel. Bizony, elég gyakran elfeledkezünk arról, hogy mindnyájan formáltatás alatt állunk. Tökéletes püspök még nem született, ahogyan nem létezik ideális lelkipásztor, gondnok, álomgyülekezet sem. Úton lévők vagyunk mindannyian.
Mégis, a magunk folyamatos formáltatásában ideje lenne azt adni, amink van, akármennyire hiányos, kevés, töredékes a tudásunk, hitünk, alázatosságunk. Az a kevés mégis sok, sőt minden. Az a kevés maga az élet, maga a kegyelem.
Székely Attila
(Kép: internet)