Nagyon német

A repülőút túlélése, kavalkád, Stuttgart, München, 12 órás utazás, hajnali részegség, és megérkezem. Végre. Minden új: az emberek, a város, a levegő. Elbotorkálok a Stifthez, ahol lakni fogok. Csöngetek. Valaki ajtót nyit. Malte, a házmester. Körbevezet, elmagyaráz mindent. Egy földszinti kis szobához vezet, tip-top berendezve, babzsák, könyvespolc.

Találkozom a többiekkel, együtt ebédelünk. Gulasch, Palinka, Budapeszt, Orban, és hasonlók. Új arcok, tartalmas beszélgetések. Eltelnek a napok. Az idő múlása csak akkor tűnik fel, mikor szüleimet felhívom, és először németül szólalok meg, majd nem jutnak eszembe a magyar szavak. Valami nincs rendben. Persze, hiszen külföldön vagyok már egy ideje. Távol a kisvárostól, ahol születtem.

Sétálunk az egyik újdonsült baráttal. Megkérdezem tőle, szeret-e Göttingenben élni. „Igen, ez egy szép kisváros, de azért jó lenne már világot látni.”- válaszolja ő. Egy Miskolc méretű „kisváros” – mondom magamban. Sétálunk tovább, mindenhol fák, parkok, biciklisek. Elérünk a pályaudvarig, ami előtt egy biciklierdő fogad. A parkolóban német autók. A városban egymást váltják a német áruházak, és a temérdek gyógyszertár. Az utcákon rengeteg gyerek. Igaz, nem németül beszélnek. Az egész belvárosnak érdekes hangulata van. Egy tradicionális német ház, mellette hatalmas bevásárlóközpont, aztán egy török étterem. Mindezt megfűszerezve az ázsiai, és afrikai arcokkal. Ilyen egy német kisváros.

Visszatérve a stiftbe közös ebéd fogad. Utána megbeszélés az élet fontos apróságairól. Kialakult jelrendszer, írnok, minisztériumok, ami csak kell. Megtárgyaljuk, milyen színű cserépbe kerüljön az új virág. A vacsora elmarad, mit kezdjünk a kenyérrel, ami meg van rendelve. Valakinek holnap csomagja érkezik, mindenképpen vegye át valaki. Felszólalások, szavazás. Mindez egy koli közössége. Fontosak egymásnak, órákig tudnak beszélgetni. Ha elfogyott a téma, szerveznek valamilyen alkalmat, hogy azt végre meg lehessen vitatni. Kulturabend, Stiftsparty, Krimidinner. Aztán külön rend emeletenként is. Hétről hétre beosztva a konyhatakarítás, hogy ki cseréli a kéztörlőket a mosdókban, hogy ki rak édességet a konyhai közös edénybe, és hogy ki vigye vissza az üres üvegeket. Nem ragozom tovább. Elég volt megérteni is, minek ennyi sok hűhó semmiért.

Precíz koli-rendszer, folyamatos szervezés, aprólékos kitárgyalás. Nem számít, mennyi időt vesz igénybe. A lényeg a végeredmény. Hibátlan, logikus, rendezett. Erre azt hiszem, egyetlen jó szó van: németek.

Mint az istentisztelet. Szép gótikus templomban csodálatos Bach oratórium fogad. Liturgikus rend. Ismerős német énekek, jellegzetes lüktetéssel. Szépen megszerkesztett prédikáció. Egy több ezres egyetem gyülekezetének pünkösdi alkalma. Mégis van valami probléma. Az akusztika. Pedig igen szépen szól a Bach oratórium, illik is a templom stílusához. Csodaszép összhang. A probléma csak az, hogy az üres padok visszaverik a harmóniát. Csak pár fül a több ezres egyetemről, akik befogadják ezt a csodát. De legalább köztük lehetek.

Azóta eltelt 3 hónap. Séta az erdőben, előadás, közös ebéd. A könyvespolcra időközben könyvek kerültek. A babzsákban hagytam a tegnap esti formámat. Egy-két apróság szétszórva. Gőzölgő tea. Majdnem olyan, mintha otthon lennék.

Kádár Tamás