Pünkösdi aspektusok I.

Felnőtt, értelmes világban, a bizonyítható, a kézzelfogható számít. Nem hiszem, hogy létezne olyan bíróság – normális esetben – mely bizonyíték nélkül hoz ítéletet.

Hétköznapi példáknál maradva: semmi bizonyítékunk nincs a szélre. Hiszen láthatatlan. Honnan tudjuk, hogy egyáltalán van. Kézenfekvő a válasz: amikor lekapja a tetőről a cserepet. Igen, vannak olyan kísérőjelenségei a szélnek, melyek világosan megmutatják a szél létét, sőt annak erejét és irányát is.

A Biblia problémájáról beszélünk és ez így pünkösd táján nagyon aktuális. A Biblia óriási gondja ugyanis a bizonyíthatóság. Azért nem hisz ma ugyanis az értelmes ember, mert nincs semmi kézzelfogható a kezében arról az Istenről, akiről a Biblia beszél – halljuk úton-útfélen a jogosnak tartott érvelést.

Ez a kérdés pünkösd kapcsán még nyomatékosabban megfogalmazódhat bennünk. Hiszen valamiféle Lélekről olvasunk a bibliai elbeszélésekben.

Isten Lelkéről lehetett vitatkozni az első pünkösd kapcsán is. Az a világ, amelyben azok az események zajlottak, ugyanúgy bizonyítékokkal operált, mint a miénk. Arról a világról is elmondhatjuk, hogy akik akkor éltek, azoknak is sokkal könnyebb volt önzőnek lenni, mint adni. Nem azt diktálja a korszellem az embernek minden időben: csak magadra és tieid szükségeire gondolj, hiszen nektek sincs elég.

Az, ami az első pünkösdi gyülekezetben történt, éppen ezért bizonyíték. Hogy ők vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen arra szükség volt – emberfeletti teljesítmény. Önmagukban erre képtelenek lettek volna, hiszen emberek voltak. Amit ők tettek, az annak a Léleknek a bizonyítéka volt, amelyről a pünkösdi történet szól. Lehetett vitatkozni a Lélek létét illetően, de a szükséghelyzet megoldása kézzelfoghatóan bizonyította a Lélek munkáját.

Ebben a vitatkozó világban akar bennünket is a pünkösdi Lélek bizonyítékká tenni arra nézve, hogy milyen Lélek lakik bennünk.

Enghy Sándor

(fotók: Nagy Károly Zsolt)