Sportnap

Az elmúlt tanévben a diákpresbitériumunk igyekezett nagy hangsúly fektetni a sportélet felpezsdítésére teológiánkon. Hétről hétre rendszeresen összejártunk focizni, röplabdázni, kosarazni, de az igazán nagy, egész napos sportolás ezidáig elmaradt. A félévben felvetődött a kérdés, hogy miért nem rendezünk egy focikupát? Mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, és nagy lelkesedéssel vetettük magunkat a munkába. Mindenkinek megvolt a feladata, mindenki kivette a részét a munkából. Végül hat csapatot sikerült meghívni a labdarúgás eme jeles napjára. A pataki tanítóképző főiskola két csapattal, a református gimnázium, és tanáraink, valamint természetesen a teológia diáksága képviseltette magát két csapattal. A gondos szervezés után elérkezett a nagy nap. Mindenki izgatott volt. Reggel fél 6-kor keltünk néhányan, hogy a bográcsot elkészítsük, ami a közös együttlét megkoronázása volt. Majd délben kezdődött a kupa. Egy rövid nyitóbeszéd után következtek a meccsek, amik rendkívül sportszerűek, jó hangulatúak, és hála Istennek sérülésmentesek voltak. Az embernek az volt az érzése, hogy ez a mai nap valóban a sport ünnepe. Miután a meccseknek vége volt, egy közös vacsorával majd az éremátadással zártuk ezt a kiváló napot.
Tanárainkban is felmerül a kérdés, és mi diákok is megfogalmaztuk magunknak akkor ott, hogy ebből a szép napból csinálhatnánk egy jó szokást, amit évről-évre megtartunk. Ezen felbuzdulva el is kezdtünk gondolkozni a szeptemberi kupa menetéről.
Mindent összefoglalva egy nagyon jól sikerült Istentől áldott nap volt, amiben mindenki jól érezte magát.

Ezért csak Őt illeti meg a dicsőség.

  

Kreisz János