Blog

Újat vs. újra

“Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele. Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.”     Ézsaiás 53.

Elegem van a folyton újat mondókból és újat akarókból…

És elegem van abból a neurotikus törekvésből is, hogy mindig újat kell mondani.

Megnyitó és évnyitó, (tan)évkezdő beszédek sajátja a mindenáron valami újat akarása; valahogy úgy, ahogyan diákként mi is elkezdtük az új szemesztert: majd most!

Most majd valami újat fogok csinálni… Olyat, amit eddig soha: tanulok…

Közben észre sem vesszük, hogy mennyire ellepte az életünket az a szemlélet, amelyik körülvesz bennünket: szinte mindent a növekedés istenségének oltárára teszünk… Többen vagyunk, nőtt a gazdaság, emelkedtek a hozamok. Elképesztő szárnyalás…

Már el sem tudjuk képzelni az életünket a “mindig több” és mindig többet” nélkül.

Milyen jó lenne, ha “Lassan kikopna a szótárakból a „még”, és világhódító útjára indulna a megváltó erejű fogalom: „elég”. (Puzsér)

Aztán jön Ézsaiás, és elénk állítja az Úr szenvedő szolgáját.

Nincs növekedés, nincs többség, nincs emelkedés.

Van alászállás, lehajlás, a szó nemes értelmében vett leereszkedés – hogy aztán ebből legyen élet, menekülés, gyógyulás, új lélegzetvétel!

Ahogy készültem, és ahogy készítettük a gyerekeket az iskolakezdésre, azon gondolkodtam, hogy mi fog nekünk megint erőt adni?

Ekkor “került elém” az ézsaiásötvenhárom…

Ekkor értettem meg, hogy az fog erőt adni, ami eddig is: Isten döntése, hogy újra kezdi velem, velünk!

Dandé András, református lelkész  (Avas-déli Missziói Gyülekezet )

(fotó: Flickr.com)