Újévi gondolatok a könyvtárban. Műhelytitok.

(video: fent)

A napokban tettünk a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatóival néhány lépést Luther nyomdokaiban járva és közben felfedeztem a reformátor saját kézírását:.

 

Egy jól ismert textus (2Tim 3,16-17) magyarázatához olvassuk a szöveget: A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a nevelésre stb. A kiegészítés az érdekes, mely szerint ha elhinnénk, hogy az Írásban maga Isten beszél velünk, akkor szorgalommal olvasnánk azt és boldogító műhelyünknek is tartanánk.

Nem egyszerű értelmezni e sorokat, de a tanulság így is megdöbbentő. Olvassuk ugyan a Bibliát, de valami mégsem stimmel ezzel az olvasással. Ha ugyanis valóban Isten maga beszél benne velünk, és mi ezt tudjuk, akkor hol a szorgalom? Ami csak abból következhet, hogy tudatában vagyunk a Vele való személyes találkozás lehetőségének. Nyilván ezzel a tudatossággal lehet csak a bajunk.

A műhely gondolat is óriási. A műhelyben valami formálódik, készül. Na erre való a Biblia, hogy műhelye legyen az élet formálódásának.

Amikor műhelybe megyek, többnyire az autómmal van gond. Meg kell javítani.  Hát ilyen műhely a Biblia a következő évben. A benne megszólaló, velünk beszélő Mester képes arra csak, hogy megjavítsa, helyrehozza azt, ami elromlott. A reformáció évében különösen fontos ez a tapasztalat, mert a világ pont ezekre a javításokra kíváncsi, hogy működik-e a műhely? Luther szerint ez a láncreakció alapja: elhinni. Ez indítja be a robbanásszerű változás folyamatát a szorgalmas olvasásban, hogy aztán a műhelyben elkészüljön a nagy mű ma is. A Mester érti a dolgát, ne féljünk. A „boldog” szó Luther értelmezése a Hegyi beszédben. Amikor idézett írásában is ezt használja, joggal gondolhatunk arra a bibliai értelmű haladásra, mely a folyamatok Mester kezei közt való kibontakozásra utal.

Az evangélium pedig az, hogy mindez számunkra a következő év kibontakozását meghatározó élmény lehet naponta, formálódva, a reformációban felszabaduló magenergia mennyei erőforrásából tápláltatva. Csak így lehet értelme ennek az évfordulónak, ha rajtunk lesz ennek hitelesítő pecsétje a Mester kézírásával, azokban a fordulatokban, ahol erre ma szükség van.

Ezt a felismerést is Luther nyomdokaiban járva köszönhetjük.

Enghy Sándor