János első levele 4:1-6. Pünkösdi elmélkedés.
Vajon elég vagyok-e Istennek? Vagy kell még tennem valamit üdvösségem érdekében? Jó keresztyén vagyok, vagy csak utánozom a többieket? Ki ne foglalkozott volna már ezekkel a kérdésekkel?
Megnyugtató felelet érkezik János leveléből.
„Amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van.”
Miért megnyugtató ez a gondolat? Csak azért, mert mindenki ellenőrizheti magát, melyik oldalon is áll. Ha nem kételkedik Jézus istenfiúságában, akkor munkálkodik benne a Szentlélek, nyugodt lehet, Isten gyermeke. Az igeszakasz erre is kitér, próbálja megértetni a bizonytalankodókkal, hogy mindenki, aki hisz Jézusban, figyel rá, igyekszik követni Őt, az Istentől való, Hozzá tartozik.
Ezen felül azonban elgondolkodtatott még valami. Úgy tűnik, hogy a lélek, mely bennünk van, nagyon komolyan meghatározza a személyiségünket, céljainkat, életelveinket. A mai modern ember inkább azt vallja, hogy a személyiség az életkörülmények hatására alakul és néhány évtized alatt felveszi a maga formáját és megkeményedik, vagyis kialakul, lezárul az érési folyamat. Az elkényeztetett gyermek követelőző felnőtt lesz, a sokat bántalmazott visszahúzódó, félénk, vagy éppen durva és erőszakos, mert sérelmeit vissza akarja adni a világnak. Akit otthon nem motiválnak a tanulásra, nem nevelik szorgalmassá, az lusta felnőtt lesz, kerülni fogja a munkát. Tehát a személyiségjegyeink megmagyarázhatók azzal, milyen hatások, öröm és bánat, megpróbáltatás, vagy siker ért bennünket az évek során. Igen, ez teljes mértékben igaz. Nincs okunk kételkedni benne, a pszichológia tudománya ezzel foglalkozik és nagy felismerésekre, összefüggésekre jut. De mint minden létező mögött, úgy az ember mögött is ott áll a Jóisten. Vagyis, ott van a Teremtő szándéka, a nagy Karmesternek az elgondolása, aki a millió féle hangból egy csodálatos harmóniát, rendet teremt, ha figyelünk Rá. Ebben a hatalmas zeneműben, élethimnuszban, univerzumot átható hangáradatban csak a Karmester tud rendet tenni. Minden hangnak, minden zenésznek, minden korosztálynak meg van a feladata, ahogyan Ő megálmodta. Egyszer talán hallani fogjuk, sőt, biztos hallani fogjuk a csodálatos és varázslatos zeneművet.
Tehát visszatérve a személyiség alakulásához, okkal vagyunk a földön. Lehet a hangunk mély, vagy magas, ez nem gond. A gond az, ha hamisan énekelünk, vagy játszunk. Lemásolunk valakit, és ebben nagyok vagyunk. Igen, mert nem hisszük el, hogy az az ember, aki a tükörből visszanéz ránk, fontos, értékes és szép lehet. Nem hisszük el, hogy égi Atyánk szépnek talál minket, sőt, a gyermekének tart minket. Kicsinyhitűségünk pedig pótcselekvésre kényszerít. Teszek még hozzá, még szélesebb szájjal mosolygok, még viccesebb leszek, még több okosságot olvasok össze, még csinosabb ruhát veszek fel, még többet sportolok, hogy fitt legyek… Igen, ez a „még” mindig egyfajta lelki nyugtalanságot tükröz. Ami persze nem baj egy bizonyos mértékig. Ha azonban rögeszmévé válik, akkor egy olyan zenészt képzeljünk el, aki tépi, nyúzza a gitár húrjait, mellé vonyítva énekel, mert a hangerővel akar érvényesülni, és elvárja a tapsvihart a produkció végén. Ellenben, ha megértjük Isten velünk kapcsolatos szándékát, oda ülünk, ahová mutat, azzal a hangszerrel zenélünk, amelyik nekünk lett szánva, ha azt a hangot szólaltatjuk meg, ami nekünk lett megálmodva, ha figyelünk a Karmesterre, akkor csodálatos élményben lehet részünk.
Isten Lelke köztünk van, ahogyan az egyik énekünkben is hangzik. Csak egy feladatunk van: ne tagadjuk meg, ne utasítsuk el! Inkább engedjük, hogy átjárjon bennünket és minden sejtünk, lelkünk minden rezdülése átvegye, elfogadja a Karmester vezető szerepét!
A bennünk lévő lélek hatása óriási a személyiségünket tekintve. Döntő jelentőségű. Nincs jó, vagy rossz ember, csak hamisan játszó ember. Akiben az antikrisztus lelke van, ilyen. Hogy kell-e a világba a hazugság, a csalás, az istentagadás, az messzire vezető kérdés. Ami biztos, ha szereted Testvérem a szép, lélekemelő zenét, a tiszta hangokat, akkor alig várod már, hogy elfoglald a helyedet a mennyei kórusban. Legyél nyugodt, mert biztos, hogy számít Rád Atyád. Kívánom mindenkinek, hogy járja át a Pünkösdi Lélek a szívünket, lelkünket, hogy tiszta hangon tudjunk énekelni! Áldott ünnepet kívánok mindenkinek!
Kovács Balázs, pataki öregdiák, református lelkipásztor, Hidasnémeti
Fotó: www.tirek.hu