Kálvinista csepp a katolikus tengerben

D. MOLNÁR István, Kálvinista csepp a katolikus tengerben: A lengyelországi reformátusok és kultúrájuk  (Bp., Balassi, 2009, 288 p.)

Molnár István professzor úr könyvének címe ékesen kifejezi a kötet tematikáját és szemléletét. Ez a nagy ívű monográfiája egyrészt a teljességre törekedve a kezdetektől máig tekinti át a lengyel reformáció problémakörét, másrészt a címbeli metaforika adta játékosság, könnyed, élvezetes stílus végig jellemzi a kötetet.

Az első 5 fejezet történeti áttekintése mintegy 115 oldalon a történelmi ( helyzetében, határaiban sokszor és sokat változó) Lengyelország reformációjának sokszínű világát mutatja be, kezdve a 16. századi aranykorral, a hosszú 17. század változó világával, folytatva a szétdarabolt ország 18‒20. századi történetével, ezt követi a két világháború közti, majd az 1945 utáni állapotok rajza. Első ránézésre megállapítható, hogy a politikai és kulturális paradigmák tagolta történeti térben játszódó lengyel események tárgyalása mindig szakirodalmi értelmezéshez kötött és finoman árnyalt. Az általános közvélekedést számtalan módon finomító, új források feldolgozásával gazdagító láttatása ennek e történelmi unikumnak, amit a lengyel-litván kultúra teremtett ebben a földrajzi térségben, egyrészről nagyon erősen szakmailag megalapozott, másrészről nagyon finoman cizellált. A történelmi térségek kulturális különbségeire végig tekintettel van a szerző, s az ezt tárgyaló, elfogultságoktól sem mentes szakmai ítéletek és közhiedelmek szemléltetése együtt adnak egy teljes képet a történelmi változások sodrában meg-megjelenő kálvinista szellemiségnek.

A 6‒9. fejezet az első nagy egység terjedelmének megfelelően szól a lengyel reformátusok közösségének szerepéről, azok szociológiai-társadalmi beágyazottságáról, lelkészképzőiről és oktatási-művelődési szerepükről, s végül külön fejezetben szól a lengyelországi reformátusság kevés, de jelentős irodalmi ikonjáról (a két különböző, reneszánsz-kori egyéniségről, Rejről és Naborowskiról, valamint a 20. századi prózaíróról, Hulka-Laskowskiról).

Végül a 10‒12. fejezet rövidebb egysége fontos kísérleti terep. Olyan izgalmas témákat boncolgat, melyek a lengyel reformátusokkal kapcsolatban a közvélekedésben és a szakirodalomban is jelenlévő kérdések: a reformátusok kulturális mássága a katolicizmus vallásilag, etnikailag és nemzeti szempontok szerint elfogadott egyneműségével szemben; a magyar-lengyel barátság nem borivós és háborús, hanem felekezettörténeti kontinuitása; s a két nép kálvinista szellemiségének párhuzamai. A kötetet a nagyobb összefoglaló jellegű publikációk listája s névmutató zárja.

Egyetlen hiányérzete támad az olvasónak: egy jó térkép sokat segített volna a helységek azonosításában, s ha valami, akkor már nem egy ország, hanem több ország-formáció, illetve a jednoták (egyházmegyék) térképe. A szöveg ezt a hiányt folyamatos magyarázatokkal, előre-hátrautalások kiváló rendjével ellensúlyozza, de mégis egy, a történelemben állandóan változásban lévő lengyel világ több mappa, rajz révén plauzibilisebben megfogható lenne. Az megállapítható, hogy a szerző behatóan foglalkozott mind az elmúlt 500 év primér református forrásainak feltárásával, kiadványok és kéziratok szintjén egyaránt, mind pedig ennek a korszaknak a recepciótörténetével. Jóllehet a nemzetközi kálvinizmus történetében neves, gyakran német, de egyéb nyelvű kutatók is értékelték ezt a világot (ld. a kötetben folyamatosan idézett és értelmezett német, angol, francia, lengyel, litván s magyar nyelvű publikációk sorát), de az újdonságot itt a főként hazai (lengyel s litván) tudósok írásai és a számos kézirat jelenti a 16. és 20. század között.

Molnár István professzor úr könyve mindenképpen önálló arculatot teremtett az olyan speciális jelenségek, mint a lengyel reformáció vizsgálatának megközelítéséhez. Ezt a szemléletet, tudományos objektivitásra törekvést és nyelvében is olvasóbarát stílust ő több nyelven is közvetítette eddig is erről a témáról. Nekünk, magyar kálvinistáknak is jó rálátni egy hasonló jelenségre, s ez a szemlélet és módszer például szolgálhat arra, miként lehet a magunk világát más szemmel tekinteni, és a szeretett témánkat a nyugati világ érdeklődése elé tárni.

(A lengyel reformáció újabb könyvészeti és történeti adatai. Megjelent a Sárospataki Füzetek 2015. 2. számában)

Csorba Dávid

főiskolai docens, Nyiregyházi Főiskola