Blog

Május, a növekedés hónapja

Május, a növekedés hónapja

Időről időre közkeletű szemlélet az, hogy a természet örökös körforgásban éli az életét. Ismétlődnek az évszakok. Megvan mindennek a megszokott rendje, amire nyugodtan lehet számítani. Ha valami mégis másként alakul, akkor a kivétel csak erősíti a szabályt.

Május van, s ez a hónap a maga sajátosságaival újra és újra elgondolkoztat ezen a téren. Ha a természetet nézem, a füveket, fákat, vetéseket, a napokban hullott eső után különösen is magam előtt látom azt az elemi erejű növekedést, nőni igyekezést, ami jellemzi majd az elkövetkező napokat. Mintha valami húzná, vagy belülről hajtaná őket. Hova ez a sietség? Nem ráérnek azt a növekedést úgy arányosan elosztani a nyárra? Vagy hát egyszerűen ez a kialakult rend, így van minden évben? Így van beléjük kódolva? Ha valaki nem akar mélyebben gondolkodni, látni, érteni, akkor valóban ez a legkézenfekvőbb magyarázat a természetre s a magunk életére vonatkozóan is. Körbefut a Föld a Nap körül, telnek sorban a hónapok, évszakok, aztán kezdődik majd elölről minden.

Csakhogy az ősszel elvetett búzának, elhullott pipacsnak csak egy tavasza van, hogy megnőjön, csak egy nyara, hogy virágot, termést hozzon. A földbe került magnak nem adatik újabb május, hogy kalászt vagy gubót növesszen. A fa ezt a hónapot kapta, hogy olyan ágat hajtson, amelyen jövőre gyümölcs terem. Ezt sem júliusban, sem jövő tavasszal nem pótolhatja. És ezt halálosan komolyan veszi. Sőt, mintha azzal is számolnának ezek a növények: nem biztos, hogy a hónap végén újra lesz csapadék, hiszen májusban minden esőcsepp aranyat ér. Az alkalmas időt tehát nagyon ki kell használni. Most kell nőni, ha teremni akar. Márpedig ez a cél: meghozni a termést. Egyik esetében az egyszerit, másikéban az ideit, mindenképpen azt, ami most esedékes. Erre egyszer van lehetőség, amit most megkapott. Nyilván erre kapta.

Fontos igazságot hirdetnek ezek a teremtmények, nem a feltűnés okából, de annál látványosabban. Több fa hasonló ideig él, mint egy-egy ember. S milyen pontosan tudja, számon tartja, hogy ez alatt az időszak alatt mikor minek van itt az ideje. Akkor is, ha valamire látszólag többször is van alkalma, hiszen a következő nem ugyanarra lesz már.

Igen, van olyan időszak, amely sajátosan a növekedésre, a felkészülésre adatott. Egy-egy ünnep, ige, megtapasztalás különös alkalma a megerősödésnek, növekedésnek, felkészülésnek. Mint ilyen, mindig egyszeri. Most van rá szükség annak megélése, betöltése érdekében, ami utána következik. Aki pedig teremni akar, aki vágyik áldássá lenni, megállni próbák, kísértések közepette, annak növekednie kell akkor, amikor alkalma van rá. Növekedni hitben, bizalomban, lelki erőben, békességben. Így Húsvét, a húsvéti örömhír meghirdetése után különösen is ennek az ideje van. Ez nem ismétlődik automatikusan. Érdekes megfigyelni egy-egy gyülekezet életében is, hogy Isten kegyelmes módon elkészít időszakokat a megerősödésre, feltöltekezésre, növekedésre, s utána gyakran olyan száraz idő következik, amikor ebből kell élnie. Ha nem használta ki a felkészülési lehetőséget, csak vegetál, vagy sorvadni kezd. A gyülekezet pedig egyéneiből épül fel. Mi kaptuk a lehetőséget.

Május van, a határ eső, az ember Húsvét után. Minden adott a növekedésre, hát biztosan ennek az ideje van.

Pásztor Gyula akadémiai lelkész

Kép: internet

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someone