A Megközelíthetetlenségben is közel
Főtiszteletű Akadémiai Közgyűlés!
Főtiszteletű Főtanácsos Úr!
Kedves Vendégek!
Kedves Testvérek!
Szeretettel köszöntöm én is a Kedves Testvéreket. Boldogsággal tölthet el ma mindannyiunkat, hogy a Sárospataki Református Teológia közösségében vagyunk együtt. Sokunknak meghatározó ez a mai nap. Meghatározó, mert az idő folyamában ma lezárunk egy szakaszt, örömmel a nagyszerű eredmények felett, és talán egy kicsit szégyenkezve is, hogy több is tellett volna tőlünk. Le kell tudnunk zárni dolgokat, hogy újat kezdhessünk.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egy Teológia, a Pataki Teológia különösen is kivételezett helyzetben van. Mert mindaz, amiért lehet, azt hirdeti, hogy itt nem csupán felsőoktatásról, bizonyítványokról, tanévekről van szó, hanem ennél sokkal többről: Istenről, az ő anyaszentegyházáról, egy közösségről. Minden ezért kell, hogy ma is történjen, minden azért történhet meg ma is, mert ez így van. Indítsa ez boldog hálaadásra a szívünket.
Kedves Végzős Hallgatóink, Kedves Testvérek!
A ’Megközelíthetetlenséget’ használtam a tanévzáró beszédem címében. Ezzel arra az emberi tapasztaltra is szeretnék rámutatni, amely az ember és Isten kapcsolatának mindig része marad. Sokszor érezhetjük, hogy jó lenne a fogalmakon túlmutatóan is beszélni róla. Ez a róla szóló tapasztalásban és az érzékelés megannyi metaforájában olyan közös élményről adhat számot, amelyen keresztül betelhetünk a minden értelmet meghaladó látvánnyal. Persze tudom, hogy ez több mint puszta látvány. Bízom benne, hogy a Patakon eltöltött évek hozzásegíthettek és hozzásegítenek ahhoz, hogy ráébredjünk arra, hogy Istenről nem okoskodni kell, hanem elfogadni benyomásait, megkísérelni beszámolni valamiképpen az ő felénk fordított Arcáról, és elmerülni a hozzánk megérkezésében. Szemlélni és meghallgatni az ő igazságát. Olyan nyugalom ő, amely mindig tele van történéssel, és akinek a kezében még a mi időnk is termékennyé válhat, ha ő úgy akarja. Egyszerre csupa titok és folytonosan megnyíló titokzatosság. Az ő hallgatásában ott várakozik a megszólalás. Már akkor telítve van, amikor még nem szólt semmit. Ebben a megözelíthetetlenségben is közel van, amiről gyakran hisszük azt, hogy elérhetetlen. Ez az izzó feszültség alkot egységet a megközelíthetetlenség és a közelség dialektikájában. A rosszul megválasztott és rögzült, fogalmazzunk így, munkamódszer pedig a csapdák labirintusát hívja életre.
A Pataki Teológián eltöltött évek talán, erre nézve is tanulsággal szolgálhatnak. Megvannak az eszközeink, még használati utasítást is kaptunk, de igazán nem tudunk bánni velük. Ez mindaddig így lesz, amíg el nem fogadjuk az ő módszerét, és úgy nem közelítünk hozzá, ahogyan az ő hívása szól. Csak úgy juthatunk egészen közel hozzá, hogy lemondunk önmagunkról, és ezzel képessé tesszük magunkat arra, hogy igazi és legmélyebb önmagunkká váljunk. Ennek a hívásnak sokféle vonatkozását lehetne említeni. Megkerülhetetlen következmény, hogy ilyenkor a körülmények másodlagossá válnak. Nem vesztik el szerepüket, de az Úr Jézusba vetett igaz hit által, amelyen keresztül a Szentháromság Isten közösségében a legközelebb kerülhetünk hozzá, történhet meg velünk, akár még a körülmények ellenére is, a csoda, amikor is részeseivé válunk az ő valóságának.
Különösen is hangsúlyossá kell ezt ma tennünk, amikor a minket körülvevő környezet ádáz és professzionálisan ördögi ellenpropagandát indít számos vonalon a keresztyén értékrenddel szemben. Gyakorlatilag úgy von a hatása alá, hogy észre sem vesszük, hogy valamilyen formában a viszonyítási és tájékozódási pontokat sokkal inkább az ideológiák és a korszellem divatos és silány irányultságaiban keressük, amelyeket a progresszív gondolkodás új értékekként akar számunkra eladni. Isten egyedülálló, örökkévaló elhívó szavát és igéjét semmi sem pótolhatja. Ez a progresszív világ megannyi félelmében és szorongásában használja projekciós felületnek a keresztyénséget, ráadásul úgy, hogy fogalma sincs annak valódi természetéről. Vagy éppen, meglehetősen sajátos válogatás alapján, olyan hivatkozásként használja, amellyel saját ideológiáinak kényszerképzeteit igazolja, és képviselőit alárendelő szerepben tartja az ideig-óráig tartó érdekek mentén. Egy olyan hazugság-háló vesz bennünket körül, aminek mi is nemegyszer a fogságában vergődünk, akár egyéni, akár közösségi életünkre gondolok. Mindennek az eredményével az elmúlt évtizedekben nagyon nyilvánvalóan szembesültünk. A szociológia kifejezésével élve egy masszív relevancia krízis is meghatározó az egyházon belül is, a most élő tanítványok körében is. Egyszerűbben kifejezve: nagyot esett Jézus népszerűségi indexe. Hogyan értékeljük mindezt? Két megközelítés lehetséges: vagy a sötétben, ádáz küzdelemmel, az elérhetetlenség megannyi keserűségével keressük a megváltásokat ígérő fénysugarat vagy Isten mindenre kiterjedő világosságában, az ő dicsősége szerint. Erre az utóbbi szemléletre csak az képes, aki a Szentlélek Istentől vezérelve Isten gyermekeként válik szabaddá. Az Úr Jézus olyan Istent képvisel, akinek ellent lehet mondani, akinek hátat lehet fordítani. Az ő országa már ebben a véges és sok mindennel körülhatárolt világunkban is nem a kényszerítésen, hanem a szabadságon alapul. A reformáció, amelynek félévezredes fordulójára emlékeztünk az elmúlt évben, mindent meghatározóan a keresztyén szabadságot is hirdeti.
Kedves Testvérek! A hazugság nem tesz szabaddá, bármit is ígérjen. Sőt, amennyiben a hazugság kifinomult és mesteri, akkor nagyon könnyedén teheti gyűlöletessé az igazságot. Az a szolgálat, amelyre együtt készülünk, amelyet most végzős diákjaink megkezdenek, csak az Istentől nyert szabadságban valósulhat meg az ő dicsőségére.
Ezekbe az összefüggésekbe is helyezve van igazán értelme az Sárospataki Református Teológiai Akadémia most lezáródó tanévének a történéseit röviden számba venni.
Ebben a tanévben 329 hallgatója volt a Sárospataki Református Teológiának. 204 hallgató vett részt az akkreditált képzésekben és 125 hallgatónk az egy éves ákosi presbiteri képzésben. Az akkreditált képzési idejüket 37 hallgató zárta le, és veheti át ma diplomáját vagy a végzésről szóló igazolását. Ezen a helyen is külön köszönöm Tar Csaba testvérünknek és kedves feleségének az évek óta hűséggel végzett szolgálatát a presbiterképzés megszervezésében.
Az elmúlt tanévben a Teológia közössége odaadó hűséggel szolgált a Reformáció ötszázadik évfordulójának jubileumi ünnepségein. Teológusaink kiszállásokkal, oktatói karunk pedig száznál is több előadással vett részt a megemlékezéseken. Bízom benne, hogy a Teológia és egyházunk gyülekezeteinek összetartozását segítették elő. Azt is hálaadással kell megemlítenem, hogy a Teológia a Gyakorlati Teológiai Intézetének, a jubileumi évre kiírt Szenczi Molnár Albert életét bemutató nyertes pályamunkáját színdarabra vitte, és szeretné minél több gyülekezetben bemutatni, a reformáció ötszázegyedik és azt követő éveiben. Ezúton is köszönöm Fodorné Nagy Sarolta intézetvezető professzor asszonynak és az intézet munkatársainak az odaadó munkát, Szatmári Emília adjunktus asszonynak a színdarab megvalósulásáért is tett magas színvonalú szolgálatát, Bereczki Róbert tanár úrnak a kórus vezetését, nemcsak a darabban, hiszen mindig szívet melengető a Kollégium Kórusát hallani. Köszönöm továbbá a résztvevő teológus és gimnazista diákjainknak a közreműködést.
Fontos és nagyon elkötelezett munkával és kitartással ebben az évben jelentős tanterv módosítást hajtottunk végre a lelkészi szakirányon. Ennek egy meghatározó részét jelentette a hallgatóink körében végzett kompetencia felmérés, amely segített bennünket a megfelelő helyzetértékelésben. Külön köszönöm Nótin Ágnes adjunktus asszonynak az elkötelezett munkáját, és Rácsok Gabriella rektor-helyettes asszonynak, a tanulmányi bizottságnak és a intézetek munkatársainak a kitartó és odaadó közreműködést.
A Teológia két új szak életre hívásában is jelentős előrelépést tett. Akkreditációs kérelmet nyújtottunk be a Felekezeti Közösségszervező Mesterszak megalapítására és a Diakónia alapképzési szak szakindítására. Mind a két új szak, amennyiben megkapja a szükséges jogosítványokat, jelentős mértékben gazdagítja hitéleti képzéseinken belül az egyház küldetésének szolgálatát. Itt kell megemlítenem, hogy a már működő Keresztyén Teológia Mesterszakunk idegen, angol nyelvű képzési akkreditációját megkaptuk és így a kiterjedt nemzetközi kapcsolatainkon belül képessé váltunk külföldi diákok fogadására is ebben a képzési formában. Ebben a munkában külön is megköszönöm Rácsok Gabriella rektor-helyettes asszonynak, Barnóczki Anita adjunktus asszonynak, Csorba Dávid docens úrnak és Nagy Károly Zsolt adjunktus úrnak a fáradtságot nem kímélő szolgálatait.
A Teológia rendszeres Tanulmányi Diákköri és egyéb műhelymunkáknak, nemzetközi konferenciáknak is a színtere volt az elmúlt évben. A kegyesség kérdésköreitől, a koreai és magyar református teológiai örökségen, a „Péntek esték” havonkénti alkalmain, vagy éppen a Sárospataki Füzetek író-olvasó találkozóján igen színes és gazdag tudományművelésnek az eredményeivel találkozhattak a résztvevők. Felsorolni is nehéz lenne azok névsorát, akik mindezt lehetővé tették. Isten iránti hálával köszönöm meg mindenkinek a szolgálatát.
Örömmel adom hírül, hogy a Sárospataki Református Teológiai Akadémia a Kollégium égisze alatt megalapította a Visegrádi Négyek Nemzetközi Zongorafesztivált. Ezzel a kezdeményezéssel is szeretnénk kiszélesíteni azt a missziót, amely hisszük, hogy a komolyzene csodálatos világán keresztül küldetésünket erősítheti. Augusztus 24-30. között kerül megrendezésre a fesztivál, a hazai és nemzetközi világ legrangosabb művészeinek közvetítésével. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk. Külön köszönöm Asztalos József úrnak azt az önzetlen és áldozatkész munkát, amelyet a fesztivál megrendezésében is hűséggel végez.
Ebben a tanévben házigazdái voltunk a Kárpát-medencei Protestáns Teológiai Hallgatók évenként megrendezésre kerülő találkozójának. Öröm volt együtt tudni a szolgálatra készülő hallgatókat. A találkozó színvonalas megrendezését különösen is köszönöm Svanter Gergő senior úrnak, Kreisz János esküdt felügyelő úrnak, a diákpresbitériumnak és a teljes diákközösségnek, akik mindent megtettek azért, hogy vendégeink jól érezzék magukat.
Örömmel számolok be arról, hogy oktatói karunk jelentős erőfeszítéseket tesz a tudományművelés megannyi területén is. Ebben az erőfeszítésben jelentős eredményt ért el Hős Csaba adjunktus úr, aki ebben a hónapban „summa cum laude” minősítéssel védte meg a Károli Gáspár Egyetem Hittudományi Karán Csikesz Sándorról a gyakorlati teológia tudományterületén írt disszertációját. Isten iránti hálával gratulálok ezúton is a nagyszerű eredményéhez, és kívánok áldást a szolgálataira.
Ebben az évben Csorba Dávidnét új munkatársként köszönthettük a rektori hivatalban és a tanulmányi osztályon is. Én már azt hittem, hogy a két életünket döntően meghatározó hivatalának a kiváló színvonala nem fokozható. Andrea végtelen türelme és kreatív tettrekészsége és teherbírása nagyon rövid idő alatt tette őt olyan munkatárssá, akiről nekem az a benyomásom, mintha már évtizedek óta velünk lenne. Sok áldást kívánok neki is. Ugyanilyen szeretettel köszöntöm új munkatársaink sorában Kissné Fecske Mónikát is, aki odaadó hűséggel erősíti a teológia ügyes-bajos dolgait édes teherként hordozó gondnoki munkaközösséget, és szorgoskodik épületeink tisztántartásáról.
Külön köszönöm a sokrétű támogatást Egyházkerületünk és Egyházmegyéink vezetőségének és a gyülekezeteinkek. Különösen is köszönöm azoknak a gyülekezeteknek és szolgatársaknak a támogatását, akik a hatodéves gyakornoki képzésben segítik a teológiai oktatást. Kérjük gyülekezeteinket, hogy ne szűnjenek meg imádságos szívvel és lelkülettel hordozni a Pataki Teológia ügyét.
Végezetül, de nem utolsó sorban az Akadémia Szenátusának, Intézetvezetőinek, a Tanulmányi Osztálynak és Rektori Hivatal munkatársainak, Fodor Gizella főkönyvelőnek és a Gazdasági Hivatal munkatársainak, Sorosi Zsolt mérnök úrnak és kedves feleségének, Kalóczki Éva mérnökasszonynak, valamint a teljes közösségnek Isten iránti hálával köszönöm meg az odaadó hűséggel végzett éves munkát.
Kedves Testvérek! Minden élethelyzetünkben legyen döntővé, hogy nem a magunké, hanem az Úr Jézusnak a tulajdonai vagyunk. Ez az egyetlen vigasztalás, ami igazán szabaddá tehet bennünket. Ez az igazság rejti magában azt a valóságot, amelyet ha megismerünk, megszabadít bennünket.
Ezekkel a gondolatokkal zárom be a Sárospataki Református Teológiai Akadémia 487. tanévét.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Sárospatak 2018. június 30.
Füsti-Molnár Szilveszter
rektor