Nagypéntek…„tiérettetek…”
„…tiérettetek….. az Úrnak halálát hirdessétek…”
Péntek, Nagypéntek van ma. Tegnap pattanásig feszült bennem a várakozás, amikor Vele voltam. Más volt az az este, mintha a pillanat tárult volna ki és borult volna ránk, amikor a tekintetünk találkozott, miközben vettem a kenyeret és a bort. A szívem a torkomban lüktetett, és hallottam dobbanásait, megfeszültek az idegeim, és halántékomban aggodalmasan kopogott a vér. Lassan gördültek a percek. Fájdalmat éreztem, ahogyan a tudatomhoz érkeztek búcsúszavai. Ez nem mehet szenvedés nélkül. Ezek az érintések sokba kerülnek. Vajon az öröm, a boldogság csak a rettegés legmélyén van, szorongásaim megvastagodott rétegei alatt?
Az az este egészen más volt. Egy kiválasztott helyen, Jeruzsálemben, egy kiválasztott szobában, kiválasztottak között, már kezében a kenyér – ez az én testem… – és a kehely – ez az én vérem… Elkészítette a húsvétot. Együttlét volt, jelenvalóság, küszöbön állás, győzelmes szeretetáradás, megajándékozottság, telítettség, mindannyiunkat – még az árulót is – magához ölelő gondoskodás.
Ma pedig itt van az órája, hogy az elgondolhatatlan megvalósuljon. Az Isten cselekedetei ilyenek, az emberi beavatkozások között járja útjait, és nem téved el.
Ez az én testem…. ez az én vérem… amely tiérettetek….. Amikor elhangoztak szavai, akkor akarata valósult meg, lett tetté, a kereszthalál tényévé. Kiosztotta. Nekünk adta. Értünk adta. Miénk lehet, hogy azonosulhassunk vele, az ő halálával, hogy igazán életközösségünk legyen vele.
A halál pillanata ez, amely Isten ítélete. A halál pillanata ez, amelynek mélyén ott van Isten igazsága. A keserű halál pillanata ez, amelyben nincs béke. A halál pillanata ez, amelyben Isten állásfoglalása áll. A halál pillanata ez, amelyben Isten megfosztja a ’világ fejedelmét’ minden hatalmától. A halál pillanata ez, a lélek átadása. A halál pillanata ez, amelynek legmélyén ott csillog a feltámadás, amelyben Isten mindeneket magához vonz. A halál pillanata ez, amelyben teljesült a feladat: elvégeztetett.
A kereszt metszéspontjában állunk. Egyedül innen hirdethetjük az ő halálát, hitelesen. Ezt hagyta ránk Isten, hogy átvészelhessük majd a nagy hiányokat. Ebben a pillanatban nyer értelemet, hogy az egyház nem lehet más, mint maga az Úr Jézus Krisztus. Az Isten egyháza a világ iránti végtelen szeretetéből születik, és amely lényege szerint maga is szeretet.
Meg kell halnia annak, aki élni akar. Minden romlás a teremtésért történik. Mert ha a bűn a történés legmélyéről fakad, akkor azt csak az örökkévalóság történetlensége és örökérvényűsége gyógyíthatja meg. Így lehet minden az életért, a több lélekért és a több szeretetért. Csak úgy viselhetjük el és hirdethetjük a kereszt ’botrányát’ és ’bolondságát’, ha abban meglátjuk az Isten cselekvését, amellyel kiengesztelte és megbékítette magát a világgal. Csak így békülhetünk meg mi is az Istennel.
„….ezt cselekedjétek…”
2020. Nagypéntek, Sárospatak
Füsti-Molnár Szilveszter
Fotó:hernadkiado.hu