Éhség

Valahogyan és valamire mindenki éhezik. Információra, szeretetre, tudásra, kenyérre, de nem mindegy mire éhezünk, és az sem, hogy mivel csillapítjuk éhségünket. Fizikai értelemben, az ember akkor érez éhséget, ha a test energiatartalékai kiürülnek. Az agy jelzést ad, a gyomornak, amely azonnal beindítja szokásos mechanizmusait. Táplálék és energia nélkül szellemileg is kevésbé tudunk koncentrálni. De mi a helyzet a lélekkel? Mivel magyarázható, az a jelenség, amit Márai Sándor így fogalmaz:

„Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.” 

Mivel etetjük a lelkünket? Meddig lehet elnyomni, olcsó, gyorséttermi kacatokkal? Nem, barátom, az ember lelke különös műszer, még egészséges testi táplálkozás mellett is jelzi akaratát. Meg akar ismertetni Alkotójával és Alkotója alkotásaival. Valahogy így történt velem is, ha nincs is emberi szó, ami kifejezheti a sóvárgást, amely a hétköznapok kemény talaja alól tört fel és benyújtotta élni akarását. Láthatatlan mennyei kezek mutatták az utat, s amikor 2014 augusztusában, felvételire érkezve megálltam a Sárospataki Teológiai Akadémia több száz éves árkádja alatt, úgy éreztem célhoz értem. Különleges megtapasztalás, ahogy ezen a helyen találkozik a múlt a jelen, és a tudás, ami a jövő felé irányítja a tekinteteket. A falépcsőkön felfelé haladva, mint jelképesen a tudomány újabb és újabb barázdáin lépkedek, és fokozatosan rabul ejt a Pataki életérzés. Száz és száz gondolat fogalmazódik bennem és jól esik a bölcselkedés. Azon kapom magam, hogy a vizsgákra való készülések alkalmával életre kelnek a tételek, életrevaló és életre szóló igazságok veszek körül. Nem mondható könnyűnek a teher, áldozatokkal is jár, de már nem kiáltok haragosan, hogy hol van a rendező. Valamit megértettem, „tudni” önmagában kevés, itt többről van szó, mint jeles tanúsítvány. Istennel való találkozást előkészítő tagozatok és kurzusok sokasága, amin részt veszek, minden órán elhangzik az örömhír. Egészséges tanítás ez, felkérés és meghívás a Mennyei Atya részéről, aki olyanná akar formálni, amilyennek megálmodott. Az Ő jelenlétében érti meg az ember, hogy célja és küldetése van, ebben a túlmanipulált és elfáradt társadalomban. Tudásra vágytam, de sokkal többet kapok, mert Jézus önmagát ígéri, annak, aki éhezi és szomjazza az igazságot. Ő azt mondja:

„Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (János evangéliuma 6,35)

Szeretettel: LHJ