„Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?” – Jn 14,9
Ahhoz, hogy megismerjünk valamit vagy valakit, például egy másik embert, egy szokást, egy tett valódi indítékát, egy esemény mögött rejlő igazi szándékot, időnként elég kevés idő is, máskor azonban sokkal több időt kell rá szánnunk. Nem megy egyik napról a másikra. Különösen igaz ez egy másik ember megismerésében. Mielőtt valakit a bizalmunkba fogadunk meg kell ismerni. Ehhez időt kell rá szánni, ehhez belső odaszánásra van szükség, ehhez minél több információra van szükség. S így a minél több információ révén születik meg egy barátság, születik meg a megismerés, amiből kialakul a bizalom. Idő, odaszánás, bizalom. Ezek a kulcsszavak a megismerésben. Sosem leszek képes valakit jól megismerni, ha nem szánom rá a kellő időt, ha nincs bennem elszántság, és nincs bizalmam felé.
Persze gyakran mondjuk, hogy semmire sincs időnk, rohannunk kell, sok a feladat, szétdarabolódnak a napjaink, fáradtak vagyunk. Ilyen életritmusban csak annyi időt tudunk szánni a dolgokra, az emberekre, mint egy gyorséttermi kiszolgálásra. A múltkor olvastam ezt a gondolatot, hogy ebből az életritmusból kiindulva, a lelki életünk terén is, túl sokan élünk gyorséttermi koszton, és sohasem tapasztaljuk meg, milyen az, amikor Isten díszvacsorára vár bennünket. Nincs időnk díszvacsorára, mert ahhoz idő kell, ahhoz fel kell készülni, ismerni kell a szokásokat.
Odaszánt minőségi időre van szükség, amiben az információból belsőséges megismerés születik, amit gyakorlatra lehet váltani a mindennapokban. Amiben ismerem életét, tetteit, célját, szándékát, amikor az ige a legnagyobb félelmek, szorongások között is békességgel tölt el. Amiből megértem és tudom, hogy most ebben az időszakban, élethelyzetben mi a helyes tennivalóm, s mire kell összpontosítsak.
A megismerés az idő odaszánásán túl párbeszéd is, ahol nemcsak az a fontos, hogy én beszéljek, elmondjam, mit gondolok, hogy érzek, mit kérek, hanem meg kell hallanom a másikat is. Figyelnem kell a másikra is. Abból nem származik megismerés, ha miután én elmondtam a magamét, már sietek is. Krisztus megismerése szavain, az imádságon, a belső szobán keresztül lehetséges. Figyelnem kell arra, mit mond. Mint amikor a legjobb barátodat hallgatod. Nem tudsz később visszacsatolni, ha nem figyeltél kellőképpen. Aztán az imádság minden esetben kétirányú utca. Nem arról szól, mennyi mindent tudunk elmondani Istennek, hanem arról, hogy megtanuljuk azt is meghallani, amit ő mond nekünk.
Sajnos azonban ebben is lassan odajutunk, mint emberi kapcsolatainkban. Kérdezünk, szólítunk és választ már nem várunk. Ebben éppen a múltnap szégyenültem meg. Egy ismerősöm ment el mellettem az úton. S csak úgy megszokásból odavetettem a köszönés után, hogy „jól vagytok?” – és már mentem is tovább. Ő megállt és azt mondta, hogy „nem igazán”. Elszégyelltem magam, mert mikor ezt mondta, már a hátamat látta. Visszafordultam, s egy-két percen belül elmondta, hogy milyen nehézségek között vannak. Még csak azt sem mondhatom, hogy sietnem kellett. Mégis, milyen jellemző ez a viselkedés.
Sokszor vagyunk így, hogy amikor az Úr válaszolna kérdéseinkre, vagy útbaigazítást adna, mert ebben fordultunk hozzá, vagy tanácsot akarna adni egy-egy döntésben már a hátunkat látja.
Annyi ideje vagyok veletek… Annyi ideje vagyunk vele… Mi hát a baj, ha mégsem ismerjük Őt?
A felolvasott szakaszban Jézus újabb információkat oszt meg Fülöppel magáról, amiben az Ő jobb, egyre inkább való megismerésének lehetőségét teremti meg. Ismerjetek meg engem, higgyetek nekem… Legyen bizalmatok bennem. Higgyetek bennem, hogy van hatalmam mindenre és minden fölött. S higgyétek el azt is, hogy az az idő, amit velem töltötök, az egyre mélyebb megismerést szolgálja. Mint ahogy Péter apostol is mondja: növekedjetek a kegyelemben, és mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. A keresztyén élet nem stagnálás, hanem állandó növekedés. Vagyis az kellene legyen. Ehhez azonban elengedhetetlen a minőségi idő, a belső odaszánás, a kétirányú imaélet, a csöndes, választ megváró belső szoba és feltétlen gyermeki hit.
Bátoriné Misák Marianna főiskolai tanársegéd