Dr. Barcza József

 

Dr. Barcza József

(1932-2004)

nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár

 

Kunszentmártonban született 1932. július 22.-én, ahol édesapja akkor – később Dögén – református lelkipásztor volt. Középiskolába Sárospatakon járt az 1945/46-os tanév kivételével, amit Svájcban töltött. 1951-ben érettségizett, és a helyi Theológiára iratkozott be, de az már nem nyílhatott meg. Tanulmányait ezért Debrecenben végezte. /Dr. Török István tanítványai közé tartozott./ Első lelkészképesítő vizsgáját 1956-ban tette le. Segédlelkészi évében Dögén szolgált, ezt követően  a Sárospataki Tudományos Gyűjtemények Nagykönyvtárába került. /Megnősült. Felesége, Szilágyi Katalin, teológiát végzett és ott dolgozott. Négy gyermekük született./

Az edelényi gyülekezet meghívását 1966-ban fogadta el, amelynek 1975-ig volt lelkipásztora. Időközben megalakult a Magyarországi Református Egyház Doktorainak Kollégiuma. Főtitkára, D. Makkai László ragaszkodott ahhoz, hogy annak egyháztörténeti jellegű kutatóintézete, tudományos főmunkatársa pedig Barcza József legyen. Ezért családjával 1975- ben Debrecenbe költözött.

Első kiadásban 1980-ban megjelent „Bethlen Gábor, a református fejedelem” c. könyve doktori disszertációja is volt. Doktori címet és kutatóprofesszori megbízatást 1981-ben kapott.

Tanulmányait különböző folyóiratokban /Magyar Könyvszemle, Theológiai Szemle, Confessio, stb./ és gyűjteményes kötetekben /pl. Tanulmányok Rákospalota és Pestújhely történetéből. Bp. 1974., Tanulmányok Erdély történetéből. Debrecen, 1988/ jelentek meg. Tizenkét könyvet szerkesztett, közöttük a Sárospataki és a Debreceni Református Kollégium monográfiáját /1981, 1988/, a Magyar Reformátusok II: Világtalálkozója alkalmából pedig egy kapcsolódó körképet és emlékkönyvet /1991, 1991/.

A Sárospataki Református Theológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének élén 1994-től nyugalomba vonulásáig, 1998-ig állt.

A református egyháztörténet-írás jeles nemzedékéhez tartozott.