Dr. Újszászy Kálmán
Dr. Újszászy Kálmán
(1902-1994)
Budapesten született 1902-ben. A Markó utcai Állami Királyi Katolikus Gimnáziumban érettségizett 1921-ben. Egy Tahibanre3ndezett diákkonferencián ismerkedett meg néhány pataki theológussal – Vincze Károly, Szabó Zoltán, Zsíros József – s ez az ismeretség, valamint a szülői házban nyert hatások arra indították, hogy ne a korábban tervezett tanári pályát válassza, hanem a pataki theológiát. Theológusként igen aktív ifjúsági- és cserkészmunkát végzett. Az Akadémia seniora lett, majd ösztöndíjasként tovább tanult Glasgowban és Bázelben. Peregrinációja meghatározó élmények és barátságok születésének ideje is volt: Barth Károly, Brunner Emil, Thurneysen Eduárd teológiája későbbi gondolkodását épúgy meghatározta, mint a László Dezsővel és Imre Lajossal szövődött baráti-testvéri kapcsolat. A negyedik evangélista személyével kapcsolatos kutatások elősegítésére elnyerte 1928-29-ben az USA tudományos életében akkor jelentős szerepet játszó Oberlin Collage Athénba szóló ösztöndíját. 1929 őszétől a sárospataki Tanítóképző Intézet vallástanárává nevezték ki 1930-ban a pataki Theológiai Akadémia a János evangélistával foglalkozó tanulmánya alapján magántanárrá habilitálta, 1932-ben pedig a debreceni egyetem filozófiai doktorságot szerzett. 1931-től theológiai tanárként működött Sárospatakon. Ezekben az években kezdte meg a kor társadalmi és gazdasági életét, problémáit kutató, faluszeminárium névn ismert munkát, mely az Akadémia 1951-ben történt erőszakos bezárásáig működött, jelentős adatanyagot hagyva maga után. Ebből szerveződött később az „Adattár”. 1939-ben a szegedi egyetemen egyetemi magántanárságot szerzett.
1942-43-ban theológiai igazgatói, majd 1946-ig közigazgatói tisztet töltött be. Ebben az időben kapta a főkönyvtárosi kinevezést, ami a Nagykönyvtár vezetésének feladatával járt. A Nagykönyvtárat a Főiskola tudományos táraival egyesítette, így jött létre az egyes iskolai ágaktól független Főiskolai Tudományos Gyűjtemények. Az államosítás során , s a Theológiai Akadémia megszüntetése idején ez a gyűjtemény, mint nem oktatásinak, hanem közművelődésinek minősített intézmény, nem került államosításra. Ennek az intézménynek a vezetőjeként, majd nyugállományban is munkatársként, majd az újra megnyílt Theológiai Akadémián a filozófia professzoraként dolgozott élete utolsó pillanatáig.
Az egyházi közéletben is aktívan részt vett. Előbb a Zempléni Egyházmegye gondnokává, majd 1965-ben a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnokává választották, mely 25 éven keresztül járt. Közel egy évtizedig a magyar református műemléki munkában is tevékenykedett. A Református Gyűjteményi Tanácsnak előbb előadója, majd elnöke lett. Igen jelentős az amerikai magyar reformátusok között végzett szolgálata is.
- április 24-én hunyt el.