Gömörszőlős I.

A Borsod-Gömöri egyházmegyében egyetlen olyan település van, amely őrzi a Gömör nevet, Gömörszőlős, így hirdetvén azt, hogy ez a kis település egykor nem Borsodhoz tartozott. Az ottani öregek azt mondják, hogy azért hívják így, mert a falu határaitól északra már nem nagyon terem meg a szőlő. Talán nekünk, teológusoknak azért lehet ez az eldugott falucska jelentős, mert akadémiánk egyik neves diákja, Tompa Mihály, a Szabadságharc leverése után itt s a szomszédos Keleméren szolgált. Aztán pedig meg kell említeni azt is, hogy az egyházmegyének talán a legrégebbi Úrasztala is itt található. Nagyon kedves számomra a falu templomocskája, de még közelebb áll a szívemhez az a falu végén álló búbos kemencés, tornácos vályogház, amely otthont adott életem első éveinek.

Bárcsak elmondhatnám magamról, hogy gömörszőlősi vagyok. Amikor külföldön éltem, sokszor illettem magamat ezzel a jelzővel, de az igazság az, hogy szüleim csupán egy évvel születésem előtt költöztek erre a vidékre, és még tíz éves se voltam, amikor végleg elköltöztünk innen. Mégis beleivódott a lelkembe a táj szelleme, és a gyermekkori emlékek kamaszkorom legmeghatározóbb elemeivé váltak. Mióta elkezdtem a teológiát itt Sárospatakon, gyakran el szoktam látogatni Gömörszőlősre. Talán nosztalgiából, talán azért, mert valamilyen hiányt akarok pótolni, talán azért, mert valahol azt remélem, hogy e falucska még valamilyen szerepet fog játszani életemben. Nem tudom, mindenesetre, amikor időmből telik, kocsiba ülök és Miskolcról a Sajó mentén megyek fel Gömör-megye itt maradt csücskébe.

Így történt ez idén nyáron is, azokban a napokban köszöntött be az az irdatlan nagy hőség. Délelőtt, amikor elindultam a hőmérő 34 fokot mutatott. Kivételes az, ha hajnalra a hőmérséklet 30 fok alá megy. Nyaranta, a sok aszfaltút és az Avas lakótelep betondzsungele csak úgy sugározza a hőt még az éjféli órákban is. A panellakásokban nem lehet napközben meglenni, aki teheti, az megy le Tapolcára vagy a Selyemrétre, esetleg Diósgyőrbe a strandra. Miközben elhagyom a várost, már emberek tucatjait látom, akik papucsban, fürdőnadrágban, meg egy szál ingben bandukolnak a strandok felé, nyakukban a törülközővel. Mások a meleg ellen légkondiciónálóval védekeznek. Ezek valóban lehűtik a felforrósodott lakásokat, de kifelé a hőt még jobban sugározzák. Nálunk is, az utcában, ha az ember kiül este a teraszra, akkor egy halk, állandó hümmögést hallhat, amint a légkondik kinti egysége nyomja ki magából a meleg levegőt, ellehetetlenítvén azt, hogy a levegő egy picit is elviselhetőbb legyen. Dehát micsoda tudományos fejlődés! Büszkéknek kéne lennünk magunkra, hogy mi emberek a lét problémáira milyen csodálatos technikai megoldásokat találtunk. A világ azt sugallja, hogy az emberiség történelme nem más, mint egy dicsőséges menetelés a primitívségtől a fejlett technikai civilizációig. Azonban én úgy látom, hogy az emberiség valamikor régen letért a számára kijelölt útról, és a teremtésből kiszakította magát. Eleinte csak lassan, gyalog masíroztunk a szakadék felé, később már lovakon vágtáztunk, majd gőzgéppel hajtott mozdonyon, most meg villámgyors, menő nyugati sportautóval. De az útirány mit sem változott. Ugyanúgy a szakadék felé száguldozunk, és a tudomány vívmányai csak annyit változtattak, hogy gyorsabban fogunk odaérni.

Ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben, miközben már Putnokhoz közeledek. A kisvárosba érve elkanyarodok jobbra, a Szörnyű-völgyi patak mentén megyek befelé a Keleméri hegyeknek. Itt található az egykori Serényi kastély. A Serényi nagy, nemesi család volt, ők birtokolták ezt a vidéket valamikor. Azt mondják, hogy a kastély egy régi földvárra épült, amelyet még a török ellen is megvédtek az itt élők. Ma már elhagyatott az épület, bedeszkázott ablakokat és omladozó vakolatot lehet csak látni, ha az ember mellette megy el. A második világháború után a Serényi család menekült Magyarországról. Serényi Miklós a Nyilaskeresztes pártnak volt a tagja, még könyvet is írt Hogyan próbálta meg a zsidóság megdönteni a Római Birodalmat és megszerezni a világuralmat? vagy valami hasonló címmel. Nem elég, hogy nemesi származású volt, de még antiszemita is, és ez egyáltalán nem hajtotta a vizet az ő malmára a háború utáni rendszerben, így hát menekült. Bostonban kötött ki, ahol talán éjjeli őr volt egy múzeumban élete végéig.

Marozsák Dániel